fasizmus előretörésével párhuzamosan a PPI ellen irányuló nyílt erőszak
és megfélemlítés mindennapossá vált, majd 1926-ban a pártot törvényen
kívül helyezték és feloszlatták. De Gasperit is letartóztatták és 1927-ben
négy év börtönre ítélték, ahonnan a Vatikán közbenjárásával 18 hónap után
szabadulhatott. A Szentszék falai között — ahol 14 éven át könyvtárosként
dolgozott — igazi menedékre lelt. A menedék azonban esetében nem pasz¬
szivitást jelentett, hanem jelenlétet a különböző antifasiszta szerveződések
között. Ennek eredményeképp elő tudta készíteni egy új, modern keresz¬
ténydemokrata párt megalakítását, biztosítva ezzel a kereszténydemokrácia
vezető helyét a fasizmus széthullását követő rendszerváltásból megszületett
új Olaszországban. A második világháború alatt írta meg , Idee ricostruttive"
(Az újjáépítés gondolatai) című munkáját, amely később az 1943-ban meg¬
alapított Kereszténydemokrata Párt (Democrazia Cristiana) kiáltványa lett.
A fasizmus bukása után De Gasperi került pártja élére, és 1945 és 1953 kö¬
zött összesen nyolc egymást követő kormány miniszterelnökeként szolgált.
Az olasz demokrácia történetében a mai napig példátlan ehhez fogható vagy
ennél hosszabb politikai karrier.
A szövetségesek megszálló erejének parancsnoka 1945. december 10-én
De Gasperit bízta meg a kormányalakítással. De Gasperi legfontosabb ten¬
nivalóként a vesztes ország újjáépítésének megkezdését, az alkotmányo¬
zó nemzetgyűlés összetételéről határozó választások, valamint az ország
államformájáról döntő népszavazás megrendezését jelölte meg. A háború
utáni első demokratikus választásokon a legnagyobb sikert az általa vezetett
kereszténydemokrata part érte el. Az instabil politikai helyzet következtében
több választás során kellett De Gasperinek , bizonyítania" az olasz közvé¬
lemény előtt. Többször koalícióban kellett kormányoznia más pártokkal
is. — Mindeközben sikeresen végrehajtották a földosztást, megteremtették
az új olasz gazdasági-társadalmi modellt, végrehajtották Olaszország sta¬
bilizálását és integrálását Európába, illetve a nyugati hatalmi rendszerbe
(NATO-ba). A kereszténydemokrata párt számára a korábbiakhoz képest
relatíve kedvezőtlen eredményeket hozó 1953-as választásokat követően De
Gasperi lemondott, s nyolcévi — az olasz történelem egyik legnehezebb peri¬
ódusában folytatott — miniszterelnöki tevékenység után befejezte politikusi
pályafutását.
Elete utolsó évére Irentinóba vonult vissza, ahonnan lelkes, fiatal katoli¬
kus aktivistaként elindult. Vagyontalanul halt meg, annak az elvének meg¬
felelően, hogy a politikus gyarapodását megelőzi nemzetének gyarapodása.
Családi háttere, háborús tapasztalatai, a fasizmus alatt elszenvedett vi¬
szontagságok, valamint kisebbségi háttere okán Alcide De Gasperi jól tudta:
a két világháború által ejtett sebeket csak az európai egység gyógyíthatja be
és teheti egyszer és mindenkorra megismételhetetlenné. Egy olyan Európai
Unió jövőképe motiválta, amely ahelyett, hogy az egyes államok helyébe lép,