Oldal 324 [324]
OCR
ETIKA: , AZ ALKALOM HIÁNYA"? fasizmus előretörésével párhuzamosan a PPI ellen irányuló nyílt erőszak és megfélemlítés mindennapossá vált, majd 1926-ban a pártot törvényen kívül helyezték és feloszlatták. De Gasperit is letartóztatták és 1927-ben négy év börtönre ítélték, ahonnan a Vatikán közbenjárásával 18 hónap után szabadulhatott. A Szentszék falai között — ahol 14 éven át könyvtárosként dolgozott — igazi menedékre lelt. A menedék azonban esetében nem paszszivitást jelentett, hanem jelenlétet a különböző antifasiszta szerveződések között. Ennek eredményeképp elő tudta készíteni egy új, modern kereszténydemokrata párt megalakítását, biztosítva ezzel a kereszténydemokrácia vezető helyét a fasizmus széthullását követő rendszerváltásból megszületett új Olaszországban. A második világháború alatt írta meg , Idee ricostruttive" (Az újjáépítés gondolatai) című munkáját, amely később az 1943-ban megalapított Kereszténydemokrata Párt (Democrazia Cristiana) kiáltványa lett. A fasizmus bukása után De Gasperi került pártja élére, és 1945 és 1953 között összesen nyolc egymást követő kormány miniszterelnökeként szolgált. Az olasz demokrácia történetében a mai napig példátlan ehhez fogható vagy ennél hosszabb politikai karrier. A szövetségesek megszálló erejének parancsnoka 1945. december 10-én De Gasperit bízta meg a kormányalakítással. De Gasperi legfontosabb tennivalóként a vesztes ország újjáépítésének megkezdését, az alkotmányozó nemzetgyűlés összetételéről határozó választások, valamint az ország államformájáról döntő népszavazás megrendezését jelölte meg. A háború utáni első demokratikus választásokon a legnagyobb sikert az általa vezetett kereszténydemokrata part érte el. Az instabil politikai helyzet következtében több választás során kellett De Gasperinek , bizonyítania" az olasz közvélemény előtt. Többször koalícióban kellett kormányoznia más pártokkal is. — Mindeközben sikeresen végrehajtották a földosztást, megteremtették az új olasz gazdasági-társadalmi modellt, végrehajtották Olaszország stabilizálását és integrálását Európába, illetve a nyugati hatalmi rendszerbe (NATO-ba). A kereszténydemokrata párt számára a korábbiakhoz képest relatíve kedvezőtlen eredményeket hozó 1953-as választásokat követően De Gasperi lemondott, s nyolcévi — az olasz történelem egyik legnehezebb periódusában folytatott — miniszterelnöki tevékenység után befejezte politikusi pályafutását. Elete utolsó évére Irentinóba vonult vissza, ahonnan lelkes, fiatal katolikus aktivistaként elindult. Vagyontalanul halt meg, annak az elvének megfelelően, hogy a politikus gyarapodását megelőzi nemzetének gyarapodása. Családi háttere, háborús tapasztalatai, a fasizmus alatt elszenvedett viszontagságok, valamint kisebbségi háttere okán Alcide De Gasperi jól tudta: a két világháború által ejtett sebeket csak az európai egység gyógyíthatja be és teheti egyszer és mindenkorra megismételhetetlenné. Egy olyan Európai Unió jövőképe motiválta, amely ahelyett, hogy az egyes államok helyébe lép, 322
