Oldal 323 [323]
OCR
Szöveggyűjtemény Alcide De Gasperi -— , Európa atyja??? (1881. aprilis 3., Pieve Tesino — 1954. augusztus 19., Sella di Valsugana) Olaszország miniszterelnöke és külügyminisztere 1945 és 1953 között, kereszténydemokrata politikus, az egységes Európa egyik kereszténydemokrata szellemi atyja. Családja a történelmi Tirol olasz lakta területéről származik (Irentino), édesapja meglehetősen szerény anyagi körülmények között élő rendőr volt. Gyermekkorát Irentino-régióban töltötte, amely akkoriban a többnemzetiségű és multikulturális Osztrák-Magyar Monarchia olaszajkúak lakta területe volt. Általános iskolai tanulmányait a trentói püspöki iskolában folytatta, innen eredeztethető mély vallásossága, katolikus meggyőződése és a keresztényszociális tanítások iránti érzékenysége. Mivel egyetlen olaszországi egyetemen sem tudott volna tanulmányi támogatással tanulni, 1900-ban Bécsbe utazott, hogy filológiát hallgasson. Az egyetemen megérintették a korszakban egyre terjedő politikai katolicizmus gondolatai, így lett a katolikus diákmozgalom aktivistája. Diákévei alatt mediátori készsége sokat fejlődött, aminek későbbi politikai karrierje során is nagy hasznát vette. Rájött többek között arra, hogy a népek közötti konfliktusnál fontosabb a megoldások keresése, és azt tartotta, hogy a külcsínnél a belbecs mindig fontosabb. Az olasz nyelvű egyetemi képzés ausztriai megteremtéséért folytatott tevékenységéért előbb letartóztatták, majd börtönbüntetésre ítélték. Miután 1905-ben megszerezte diplomáját, visszatért Irentinóba és a La Voce Cattolica című napilapnál helyezkedett el tudósítóként, továbbá az 1/ Nuovo Trentino szerkesztője lett. Politikai tevékenysége is ekkoriban indult: aktív tagja lett az Unione Politica Popolare del Irentino pártnak, majd 1911-ben Irentino képviselőjeként bejutott az osztrák képviselőházba. Képviselőként az olasz kisebbség jogainak szélesítéséért tevékenykedett. Ugyan De Gasperi az első világháború alatt politikailag semleges maradt, a Vatikán által a háború befejezése érdekében tett erőfeszítésekkel javarészt egyetértett. Amikor a konfliktusok 1918-ban véget értek, szülőfaluját Olaszországhoz csatolták. A saint-germaini békeszerződést és az olasz annexiót a régió olasz kisebbségei üdvözölték, azonban a németek elutasították, mely ellentmondást De Gasperi felismerte, és innentől kezdve szorgalmazta a két fél közötti tárgyalás fontosságát. Egy évvel később társaival megalapította az Olasz Néppártot (PP1), amelynek 1921-től parlamenti képviselője, majd két év múlva, 1923-ban a vezetője lett. Az ezekben az években kifejtett tevékenységét rendkívül karakteres antifasiszta fellépés jellemezte, minek következtében az egypártrendszer bevezetését követően már hamis dokumentumokkal kellett mozognia. Mussolini hatalomra jutásával és a 38 Forrds: https://kerdemtudasbazis. hu/de-gasperi-alcide—2/ 321
