Oldal 323 [323]
Szöveggyűjtemény
Alcide De Gasperi -— , Európa atyja???
(1881. aprilis 3., Pieve Tesino — 1954. augusztus 19., Sella di Valsugana)
Olaszország miniszterelnöke és külügyminisztere 1945 és 1953 között, ke¬
reszténydemokrata politikus, az egységes Európa egyik kereszténydemokrata
szellemi atyja.
Családja a történelmi Tirol olasz lakta területéről származik (Irentino),
édesapja meglehetősen szerény anyagi körülmények között élő rendőr volt.
Gyermekkorát Irentino-régióban töltötte, amely akkoriban a többnemzeti¬
ségű és multikulturális Osztrák-Magyar Monarchia olaszajkúak lakta terü¬
lete volt. Általános iskolai tanulmányait a trentói püspöki iskolában folytatta,
innen eredeztethető mély vallásossága, katolikus meggyőződése és a ke¬
resztényszociális tanítások iránti érzékenysége. Mivel egyetlen olaszországi
egyetemen sem tudott volna tanulmányi támogatással tanulni, 1900-ban
Bécsbe utazott, hogy filológiát hallgasson. Az egyetemen megérintették a
korszakban egyre terjedő politikai katolicizmus gondolatai, így lett a ka¬
tolikus diákmozgalom aktivistája. Diákévei alatt mediátori készsége sokat
fejlődött, aminek későbbi politikai karrierje során is nagy hasznát vette.
Rájött többek között arra, hogy a népek közötti konfliktusnál fontosabb a
megoldások keresése, és azt tartotta, hogy a külcsínnél a belbecs mindig fon¬
tosabb. Az olasz nyelvű egyetemi képzés ausztriai megteremtéséért folytatott
tevékenységéért előbb letartóztatták, majd börtönbüntetésre ítélték. Miután
1905-ben megszerezte diplomáját, visszatért Irentinóba és a La Voce Cattolica
című napilapnál helyezkedett el tudósítóként, továbbá az 1/ Nuovo Trentino
szerkesztője lett. Politikai tevékenysége is ekkoriban indult: aktív tagja lett
az Unione Politica Popolare del Irentino pártnak, majd 1911-ben Irentino
képviselőjeként bejutott az osztrák képviselőházba. Képviselőként az olasz
kisebbség jogainak szélesítéséért tevékenykedett.
Ugyan De Gasperi az első világháború alatt politikailag semleges maradt,
a Vatikán által a háború befejezése érdekében tett erőfeszítésekkel javarészt
egyetértett. Amikor a konfliktusok 1918-ban véget értek, szülőfaluját Olasz¬
országhoz csatolták. A saint-germaini békeszerződést és az olasz annexiót a
régió olasz kisebbségei üdvözölték, azonban a németek elutasították, mely
ellentmondást De Gasperi felismerte, és innentől kezdve szorgalmazta a
két fél közötti tárgyalás fontosságát. Egy évvel később társaival megalapí¬
totta az Olasz Néppártot (PP1), amelynek 1921-től parlamenti képviselője,
majd két év múlva, 1923-ban a vezetője lett. Az ezekben az években ki¬
fejtett tevékenységét rendkívül karakteres antifasiszta fellépés jellemezte,
minek következtében az egypártrendszer bevezetését követően már hamis
dokumentumokkal kellett mozognia. Mussolini hatalomra jutásával és a
38 Forrds: https://kerdemtudasbazis. hu/de-gasperi-alcide—2/
321