Oldal 318 [318]
ETIKA: , AZ ALKALOM HIÁNYA"?
Ez az etikai jellegű tartalom a filozófia története során fokozatosan szeku¬
larizálódott és így beépült a tisztán a racionalizmuson alapuló szekulari¬
zált államiság elméletébe. Napjaink demokratikus alkotmányos államának
mélyrétegében így elválaszthatatlanul jelen van a racionalitás és a tételes
vallási tartalmak szekularizált formája. Emiatt, Habermas véleménye sze¬
rint, helyesebb napjainkban , posztszekuláris társadalomról" beszélni és a
szekularizációt az észnek és a vallásnak a modernség keretei között lezajló,
kölcsönös tanulasi folyamataként megközelíteni. Eppen ezért , az államhata¬
lom világnézeti semlegessége [...] összeegyeztethetetlen valamely szekuláris
világszemlélet politikai szempontból való általánossá tételével" fogalmazza
meg konklúzióját Habermas, és e megállapításával egyértelműen szembe¬
száll egyes neoliberális irányzatok közhelyeivel.
Ratzinger bíboros alapvetően egyetért Habermasszal a napjaink válság¬
helyzetére vonatkozó diagnózisban. Szerinte e krízis három különböző okra
vezethető vissza: a különféle gazdasági, politikai és kulturális hatalmak egy¬
re erősödő kölcsönhatására, az ember kezében lévő, a létrehozásra és rombo¬
lásra irányuló hatalom eddig elképzelhetetlen koncentrációjára és az etikai
bizonyosságok nagymértékű széttöredezésére. E válságjelekhez járul még az
is, hogy a modernitás korában mindenhatónak tartott tudomány képtelen
ethoszt, azaz — Ratzinger értelmezése szerint — etikai tudatot teremteni.
Ratzinger abban is egyetért Habermasszal, akinek elméletében központi
szerepet kap a legalitás és az alkotmányosság hangsúlyozásán keresztül a jog
jelensége, hogy a jog szerepe elsőrendű napjaink társadalmában, szerinte a
rendezett és a jog szolgálatában álló hatalom az erőszak valódi ellenpólusa.
Azonban ha a jogról beszélünk, akkor mindig rá kell kérdezni annak etikai
alapjaira is, ugyanis ez az etikai megalapozás teszi lehetővé, hogy a jog az
igazság hordozójává és ne a hatalmat birtoklók kiváltságává váljon. Vélemé¬
nye szerint a demokratikus akaratképzésben szükségszerűen jelen lévő de¬
legálás, valamint a többségi döntés intézménye nem képes teljes mértékben
megteremteni ezt az etikai jellegű hátteret. A demokratikus mechanizmus
önmagában tehát nem elegendő a jog etikai megalapozásához és így az ál¬
lamiság legitimációjához — mint, ahogy azt Habermas állítja —, vélekedik
Ratzinger. Különösen azért kell a jog etikai vonatkozásait átgondolni, mert
az akár erkölcsi alapon is igazolást kereső terrorizmus, valamint az ész pro¬
duktumaival összeforró atombomba és klónozási technikák a hatalom eddig
ismeretlen arculatát fedték fel és így új, ismeretlen kihívásokat állítottak a jog
és a politika elé. Ezért a legfontosabb kérdés az, hogy találunk-e olyan haté¬
kony erkölcsi evidenciákat, amelyek képesek a világtársadalom féktelen erői
által támasztott kihívásoknak megfelelni. A természetjog eszméje Ratzinger
vélekedése szerint e feladatra már nem alkalmas, mivel az alapjául szolgáló
természet eszméjét az evolúció elmélete darabokra törte. A természetjog
legjelentősebb modern vetületét, az emberi jogok rendszerét az emberi kö¬
316