Az urbánus" városi embert jelent. Nem csupán azt, aki felépíti és megszer¬
vezi, hanem azt is, aki kigondolja a várost. A város és a filozófia fogalmai
számomra elválaszthatatlanok egymástól. Ha urbanizmusról beszélünk, egy¬
úttal a filozófia és a politikai gondolkodás születéséről is beszélünk. Ugy
vélem, hogy a legtökéletesebb politikai forma a városi forma. Vagyis nem
egyszerűen a közlekedés vagy a lakhatóság törvényei alapján szerveződő la¬
kosságkoncentráció problémájáról van szó. Tehát ha azt mondom: urbánus
vagyok, akkor azért vagyok az, mert a filozófia maga urbanisztikus. A fi¬
lozófia nem az erdőben született, nem a mocsárban és nem is a tengerben,
hanem a tereken, a városokban, Akademosz kertjeiben. Az urbanizmusra
tehát elsősorban mint a filozófia eredetére hivatkozom, vagyis az emberek
egy pontban történő összegyűlésére, amelyből aztán megszületik a politika,
a polisz, és természetesen a technikai gondolkodás. Nincsen város technikai
gondolkodás nélkül. A városban jön létre az arzenál, itt születik meg a , szer¬
vezett háború? a testetlen zűrzavar helyén.
A mai városra mégsem ezek a problémák jellemzőek.
Napjainkban nem is annyira az urbanizáció, mint a metropolizáció prob¬
lémája vetődik fel mint fontos kérdés. Arról van szó, hogy néhány nagyváros
főváros szerepet kezd betölteni, mégpedig a nemzetfogalom határain túl¬
mutató értelemben. Van néhány nagyváros a világon — Szingapúr, Milánó
vagy London, New York és igy tovabb —, amelyek lassacskán metropoliszi
hatalomhoz jutnak, vagyis városvilágokká válnak. Már nem is földrajzi ér¬
telemben létező térként jelennek meg, ahogy egy nemzet, hanem az önálló
világgá válás horizontján. A telekommunikációnak, az információáramlás
technológiáinak köszönhetően létre lehet hozni olyan városokat, amelyek
egy adott pillanatban az egész világra kiterjedő befolyással bírnak.
Mivel jár a sebességnek ez a növekedése? Milyen új jelenségek kísérik ezt a
folyamatot?
A sebesség mindig is a gazdagság rejtett oldala volt. Nem érthetjük meg
a történelmet anélkül, hogy megértenénk, milyen mértékben határozta meg
a lovasság, a hajózás, majd később a vasút és végül napjainkban a repülők
sebességének megnövekedése a tőkét, a gazdaság alakulását. Csakhogy, elő¬
deinkkel ellentétben, mi már elfelejtettük, hogy nincs gazdagság sebesség
nélkül. A gazdagság bizonyos szempontból magában rejti a sebességet. Az
utóbbi húsz év során minden munkámban arra törekedtem, hogy a sebességet
helyezzem előtérbe a gazdagsággal szemben, és nem azért, mert felsőbbren¬
dűnek tartom, hanem mert ez az, amit leginkább szeretnénk elrejteni. Nem