Page 302 [302]
ETIKA: , AZ ALKALOM HIÁNYA"?
lomról, magáról a társadalomról van szó. E dolgok mesterséges újjáélesztésé¬
vel próbálunk meg kibújni alóla. Kétségkívül ez vezet végül a szocializmus¬
hoz is. Váratlan fordulattal és történelminek már nem nevezhető fintorral a
szocializmus a szociális halálából kel életre, mint a vallások Isten halálából.
Fondorlatos, perverz fejlemény, a ráció logikája számára érthetetlen visszafej¬
lődés. Miként az is, hogy a hatalom alapjában véve már csak azért van, hogy
elleplezze: nincs többé. A szimuláció a végtelenségig folytatható, hiszen az
,igazi" hatalomtól eltérően, amely még struktúra, stratégia, erőviszony, tét
(volt), emez már csak társadalmi követelés tárgya, azaz a kereslet és kínálat
törvényének tárgya, erőszaktól és haláltól immár védetten. Minden politi¬
kai dimenziójától megfosztottan ugyanúgy a tömegtermelés és -fogyasztás
függvénye, mint bármely más árucikk. Minden feszültség elenyészett, csak
a politikai univerzum fikciója maradt épségben.
Ugyanez a helyzet a munkával. A termelés feszültsége, a tét erőszaka nem
létezik többé. Mindenki termel még, egyre többet, de a munka észrevétlenül
más dolog lett: szükséglet (ahogy Marx ideálisan előre jelezte, bár nem ebben
az értelemben), éppúgy társadalmi , igény" tárgya, mint a szórakozás, amire
átváltható az élet általános sürgés-forgásában. A munkafolyamat tétjének
elveszésével arányos igénnyé vált. Ugyanaz a bonyodalom, mint a hatalom
esetében. A munka forgatókönyve a valóságos munka és valóságos termelés
eltűnésének elleplezésére szolgál. S a sztrájk valótlanságának elleplezésére,
ami már nem a munka beszüntetése, hanem annak alternatív pólusa a társa¬
dalmi időszámítás rituális ütemezése során. Mintha a sztrájk meghirdetése
után mindenki , elfoglalná" munkahelyét és újraindítaná a termelést, amint
az egy , öngerjesztő" folyamatban kötelező; mégpedig ugyanolyan feltételek¬
kel, mint annak előtte, miközben deklaráltan (és virtuálisan valójában is) a
folyamatos sztrájk állapotában van.
[...]
A panoptikum leáldozása
Ugyancsak a megéltnek, az exhumálásnak, a maga alapvető banalitásában,
radikális autenticitásában megjelenő valóságnak eme ideológiáján alapul az
amerikai televízió 1971-es dokumentumfilm-kísérlete a Loud családról. Hét
hónap megszakítatlan forgatás, háromszáz óra vágatlan felvétel forgatókönyv
nélkül, egy család folyamatos Odüsszeiája nonstop drámái, örömei, viszontag¬
ságai. Röviden , nyers" történeti dokumentum, ,a televízió legszebb hőstette, a
mindennapok szintjén a holdraszállásról készített filmhez hasonlatos". A dol¬
got az bizonyítja, hogy a család széthullott a forgatás alatt: kitört a válság,
Loudék elváltak stb. Innen a feloldhatatlan dilemma: felelős-e a televízió?
Mi lett volna, ha nincs ott?
Még érdekesebb az a képzelgés, miszerint Loudékat úgy filmezték, mint¬
ha nem lett volna ott a televízió. A csúcs a rendező alábbi mondata volt. , Úgy
300