Seite 301 [301]
Szöveggyűjtemény
kezünk. Most pedig ugyanez a logika éppen ellene radikalizálódik. És ha
harcolni akar e katasztrofális spirállal, kiválasztva magából a realitás mara¬
dék visszfényét, amire hatalmának maradék visszfényét alapozhatná, akkor
csupán annak jeleit sokszorozza meg, és felgyorsítja a szimuláció folyamatát.
Innen ered a korunkra jellemző hisztéria: a valóság termelésének és újra¬
termelésének hisztériája. A másik termelésnek, az értékek és áruk, a politikai
gazdaságtan aranykora termelésének már régóta nincs saját jelentése. A tár¬
sadalom, amikor tovább termel és túltermel, az elillant realitás feltámasztá¬
sära törekedik. Ezért hiperreális ma az , anyagi" termelés. A hagyományos
termelés minden jellemzőjét, egész diskurzusát követi, de csak sokszorozott
tükörképe immár. (A hiperrealisták érzéki csalódáson alapuló hasonlatos¬
ságra építik azt a realitást, amely elől elmenekült minden értelem és szépség,
az ábrázolás minden mélysége és energiája.) A szimuláció hiperrealizmusát a
valóság érzékcsalódásos hasonlósága mindenütt önmagába fordítja át.
A hatalom hosszú ideje csak önnön hasonlatosságának jeleit produkálja.
Hirtelen kibontakozik egy másik hatalom, a jelek kollektív hatalmi törek¬
vése: szent egység, ami önnön eltűnése körül újjáformálódik. Többé-kevés¬
bé mindenki részese a politika összeomlását övező rettenetnek. A hatalom
játéka a hatalom kritikai zaklatása, saját halálának és túlélésének zaklatá¬
sa, annál jobban, minél inkább eltűnik. Mire teljesen eltűnik, logikusan
teljes lesz a hatalom hallucinációja. Mindenütt kirajzolódó lidércnyomás,
amely egyszerre váltja ki az elhatárolódás kényszerét (senki nem kér belőle,
mindenki másra hárítja) meg az elvesztése feletti nosztalgiát és pánikot.
A hatalom nélküli társadalmak melankóliája: ez gerjesztette a fasizmust, az
erős referenciális túladagolást a gyász munkájával megbirkózni nem képes
társadalomban.
A politikai szféra gyengülésével az Elnök egyre inkább a Hatalom Bábjá¬
hoz, a primitív társadalmak (Clastres) főnökéhez válik hasonlatossá.
Minden későbbi Elnök megfizetett — most is fizet — a Kennedy-gyil¬
kosságért, mintha ők követték volna el — ami egyébként, ha nem is való¬
ságosan, képletesen igaz. Szimulált gyilkosságukkal kell kiköszörülniük a
csorbát, jóvátenni az összeesküvést. Mert meggyilkolásuk csak szimulált
lehet. Johnson és Ford sikertelen merénylet célpontjául szolgáltak, melyekről
feltételezhetjük, hogy ha nem is megrendezettek, de legalábbis szimulálva
elkövetettek voltak. A Kennedyk azért haltak meg, mert megtestesítettek
valamit: a politikát, a politikai szubsztanciát. Ezzel szemben az új elnökök
csak a politika karikatúrái, báb-maszkjai. Erdekes módon valamennyiüknek
majomarca volt. Johnsonnak is, Nixonnak is, Fordnak is. A hatalom majmai.
Még mindig itt tartunk. Társadalmaink egyike sem képes elvégezni
ugyanezen veszteséggel együtt járó gyász munkáját, ha a valóságról, a hata¬
299