Page 300 [300]
ETIKA: , AZ ALKALOM HIÁNYA"?
"Iranszfinit-e, ha egy rendszer és szélsőséges alternatívája úgy kapcsolódik
egymáshoz, mint egy görbe tükör, egy , ördögi" görbület, egy immár mágne¬
sessé, cirkularizálttá, jobbról balra átjárhatóvá tett politikai tér két végpontja;
ha a kommunikáció rossz szelleméhez hasonlatos torzió, az egész rendszer,
a végtelenített tőke önnön felszínére hajlik vissza? Es nincs-e ebben vágy és
libidó? Vágy és érték, vágy és tőke összekapcsolódása. Vágy és törvény ösz¬
szekapcsolódása a törvény utolsó, átalakulás közben való élvezése (ezért van
annyit napirenden). Csak a tőke élvez, mondta Lyotard, mielőtt azt gondolta
volna, hogy mi élvezünk a tőkében. Ez a vágy letaglózó ingatagsága Dele¬
uze-nél, enigmatikus visszatérés, amely , maga téríti el a forradalmi vágyat,
mintegy akarva-akaratlan", hogy önnön elnyomását kívánja, s hogy fasiszta
és paranoiás rendszereket alapozzon meg? Olyan rosszindulatú torzulás,
amely a vágy forradalmát ugyanara az alapvető ellentmondásosságra vezeti
vissza, mint a másikat, a történetit.
Minden az ellenkezőjébe megy át, hogy kilúgozott formájában fennma¬
radjon. Minden hatalom minden intézmény tagadólag beszél önmagáról,
hogy a halál szimulálásával elkerülje a valódi agóniát. A hatalom megren¬
dezheti önnön meggyilkolását az egzisztencia és legitimitás új reménysu¬
gardért. [...]
A valóság stratégiája
A hatalom egyetlen fegyvere, egyetlen stratégiája ez ellen az árulás ellen: min¬
dent újra feltölt reálissal és referenciálissal, meggyőz bennünket a társadalom
realitásáról, a gazdaság fontosságáról és a teremtés célelvűségéről. Elősze¬
retettel él ennek érdekében a válság — és miért is ne? — a vágy-diskurzussal.
, lekintsétek valóságnak vágyaitokat!" — így hangozhatnék a hatalom utolsó
jelszava, hiszen egy irreferenciális világban még a valóság és vágy elveinek
összekeverése is kevésbé veszélyes, mint a ragályos hiperrealitás. Joghézag
támad, s ott mindig a halalomnak van igaza.
A hiperrealitäs és a szimulacié lebeszélnek minden elvről és minden cél¬
ról, a hatalom ellen fordítják a lebeszélést, amit az hosszú időn át oly eredmé¬
nyesen használt. Mert végső soron először a tőke élt egész történetének során
minden referenciálisnak, minden emberi célnak a lerombolásából, a tőke
szüntette meg az ideális megkülönböztetést igaz és hamis, jó és rossz között,
és hatalmának kőtáblájaként az ekvivalencia és a csere radikális törvényét
vezette be. A tőke játszotta ki elsőnek a lebeszélést, az elvonatkoztatást, a
dekonnexiót, a deterritorializációt stb. S ha a tőke adott tápot a realitásnak,
a valóságelvnek, akkor ő is likvidálta elsőként a használati értékek, a reális
ekvivalenciák, a termelés és a gazdagság kiirtása által, az által az érzés által,
amivel a tétek irrealitásáról és a manipuláció mindenhatóságáról rendel¬
298