Oldal 299 [299]
Szöveggyűjtemény
[...] Szembehelyezik a tök&vel e szerzödeselmeletet, de az teljesseggel
lesajnálja — a tőke elvek nélküli, szörnyeteg üzem. Egyetlen sarkpontja van:
a , felvilágosult" gondolkodás, amely szabályok felállításával kíséreli meg
kordában tartani. A forradalmi gondolatot helyettesítő siránkozás ma visz¬
szatér, és szemére veti a tőkének, hogy nem tartja be a játékszabályt. , A ha¬
talom igazságtalan, igazsága egyetlen osztály igazsága, a tőke kizsákmányol
bennünket stb." — mintha a tőke szerződéssel kötve lenne a társadalomhoz,
melyet kormányoz. A baloldal odatartja az egyenlőség tükrét a tőke elé, s azt
reméli, hogy megragadja, elragadja a társadalmi szerződés e fantazmagóriája,
s neki kezd a társadalom egészével szembeni kötelezettségeinek teljesítésé¬
hez. (Így forradalomra sincs szükség: elegendő, ha a tőke engedelmeskedik
a csere racionális képletének.)
Ami a tőkét illeti, soha nem kötötte szerződés a társadalomhoz, melyet
ural. A tőke a társadalmi viszonyok boszorkánysága, kihívás a társadalomra
nézve, s erre mint ilyenre kell válaszolni. Nem a morális vagy gazdasági
racionalitás szerint elítélendő botrány, hanem a szimbolikus szabály szerint
elfogadandó kihívás.
A negativitás moebius-szalagja
Egy bizonyos olaszországi bombamerénylet a szélsőbaloldaliak műve-e, vagy
a szélsőjobb provokációja, netán centrista színjáték, amely rossz hírbe akarja
keverni az összes szélsőséges terroristát és megerősíteni saját megingott ha¬
lalmát, esetleg rendőrségi színjáték, a közbiztonság megzsarolása? Mindez
egyszerre igaz, és a bizonyítékok felkutatása, sőt, a tények objektivitása sem
állítja meg ezt az interpretációs szédületet. Mi magunk vagyunk benne a
szimuláció logikájában, aminek már semmi köze a tények logikájához s a ráció
rendjéhez. A szimulációt a modell elsőbbsége jellemzi, valamennyi modellé az
eltörpült tény felett: előbb van adva a modell, aminek a bomba körmozgásához
hasonlatos cirkulációja kialakítja az esemény igazi mágneses terét. A tények¬
nek már nincs saját pályájuk: a modellek metszéspontján születnek, egyszerre
teremthet valamennyi modell egyetlen tényt. Az anticipáció, a megelőzés, a
rövidzárlat, a ténynek modelljével való összekeverése (megszűnik az ellentétes
irány, a dialektikus polaritás, a negatív elektromosság, eltűnnek az ellentétes
sarkok) engedi meg minden egyes esetben az összes lehetséges interpretációt,
még a homlokegyenest ellentéteseket is. Mindegyik igaz, már amennyiben
igazságuk az, hogy általános körforgásban egymást váltsák, akár a modellek,
melyeket követnek.
Hol az igazság mindebben, amikor ennyi cinkosság szövődik össze gyö¬
nyörűségesen, szerzőik tudta nélkül?
297