Page 298 [298]
ETIKA: , AZ ALKALOM HIÁNYA"?
gyalog, de kocognak stb. Mindenütt újrahasznosítják az elveszett képessége¬
ket vagy az elveszett testet, az elveszett társas ösztönt, az étel elveszett ízét.
Újra feltalálják a szűkölködést, az aszkézist, az eltűnt vad természetességet:
natural food, health food, jóga. Igazolódik Marshall Sahlins elmélete, csak
éppen a második szinten: eszerint egyáltalán nem a természet, hanem a
piacgazdaság választja ki magából a szegénységet. Itt, egy győzedelmes pi¬
acgazdaság álságos végvidékén, újra feltalálódik a szegénység-jel, a szegény¬
ség-szimulákrum, az alulfejlettség magatartásának szimulálása (beleértve a
befogadásba a marxista tanokat is). Mindez az ökológia, az energiaválság s
a tőke-kritika köntösében utolsó ezoterikus dicsfénnyel övezi egy ezoterikus
kultúra diadalát. De talán mégis példátlan mentális katasztrófa, bezáródás
és mentális elcsökevényesedés leselkedik e rendszerre. Ennek a jele volna
e szokatlan túlfejlettség, avagy a legelképesztőbb elméletek és gyakorlatok
egymás mellett élése, ami megfelel a luxus, az oltár és a pénz valószerűtlen
szövetségének, az élet valószerűtlenül fényűző elanyagiasodásának s a fellel¬
hetetlen ellentmondásának.
A politikai bűbájosság
[...] A CIA embereinek vagy a Washington Post újságíróinak módszere
ugyanaz. Ugyanaz a művelet, amely a botrány segítségével regenerálni próbál
egy morális és politikai alapelvet, a káprázat segítségével a valóság elvesző¬
félben levő alapját. |
A botrány feljelentése mindig hódolat a törvény előtt. Es Watergate-nek
mindenekelőtt azt sikerült elhinteni, hogy Watergate tényleg botrány: eb¬
ben az értelemben nagyszabású mérgezési hadművelet volt. Jó nagy adag
politikai morál beadása világméretekben. Azt mondhatnánk, Bourdieu-val
szólva: , Minden erőviszony jellemzője, hogy leplezi magát, mint olyan, és
csak azáltal teljesedik ki egész erejében, mert leplezi magát, mint olyan",
abban az értelemben, hogy a tőke, ami amorális és gátlástalan, csakis morális
felépítmény mögött működhet, és bármi, ami e nyilvános moralitást rege¬
nerálja (felháborodással, feljelentéssel stb.), az önkéntelenül a tőke rendjéért
dolgozik. Így a Washington Post újságírói is.
[...] Az igazság, a morál rendjének ugyanazt a tisztító, fellendítő munkáját
végzi el, ahol a társadalmi rend valódi erőszaka megszületik, túl minden
erőviszonyon, mint a változó és közönyös konfiguráció az emberek erkölcsi
és politikai tudatában.
Ez minden, amit a tőke kér tőlünk: elfogadni, mint racionálist, vagy har¬
colni ellene a racionalitás nevében, elfogadni, mint morálist, vagy harcolni
ellene a moralitás nevében. Hiszen ez ugyanaz a dolog, ami más alakban
olvasható: egykor a botrány eltitkolásán fáradoztak — ma azon, hogy ellep¬
lezzék: ez nem is botrány.
296