Oldal 292 [292]
ETIKA: , AZ ALKALOM HIÁNYA"?
De ez már nem filozófia.
Akkor hát mi?
Másféle gondolkodásnak nevezném.
Igen, ezt értjük. De minthogy nem 300 év múlva élünk, hanem itt és most, ezért
a hallgatás nekünk nem adatik meg. Nekünk, politikusoknak, félig politikusoknak,
állampolgároknak, újságíróknak stb., nekünk szakadatlanul valamilyen döntést kell
hoznunk. Be kell rendezkednünk abban a rendszerben, amelyben élünk, keresnünk
kell a megváltoztatás módját, kutatnunk kell a reform szűk és a forradalom még
szűkebb kapuját. Segítséget a filozófustól várunk, még ha természetesen csupán
közvetett segítséget is, kerülő utakon érkező segítséget. Es akkor most azt halljuk:
Nem tudok segíteni nektek.
Nem is tudok.
Így is mondhatnám az idézetben kifejtetteket: Meggyőződésem, hogy csak
a világ ugyanazon helyéről kiindulva készítheti elő önmagát valamely visz¬
szatérés is, ahol a modern technikai világ létrejött, meggyőződésem, hogy
ez nem a zen-buddhizmus vagy a világra vonatkozó más keleti tapasztalatok
átvételével történhet meg. A radikális vigasztaló metafizikák átgondolásához
az európai hagyományok segítségére és újabb elsajátításukra van szükség.
Gondolkodásunk csak olyan gondolkodás révén alakul át, amely ugyanazon
eredettel és meghatározottsággal bír.
Talán a következők is ehhez a témáboz tartoznak: Pillanatnyilag, ezt túlzás nélkül
állíthatjuk, a demokratikus-parlamentáris rendszer válságát éljük. Már régóta.
Különösen Németországban, de nem csak Németországban. Ez a rendszer válságban
van a demokrácia klasszikus országaiban is, Angliában és Amerikában. Franciaor¬
szágban ez már nem is válság. A kérdés most az: Nem erkezhetnek-e megis, felölem
akár melléktermékként is, olyan útmutatások a gondolkodók részéről, amelyekből
kiderül, hogy vagy ezt a rendszert kell felváltania egy újnak, és az milyen legyen,
vagy útmutatások arra nézve, hogy lehetővé kell váljon egy reform, és arra nézve
is, miként volna ez lehetséges. Egyébként maradunk annál az álláspontnál, mi¬
szerint a filozófiailag iskolázatlan ember — és ő normális esetben olyan ember lesz,
aki kezében tartja a dolgokat (habár nem határozza meg őket), és egyúttal a dolgok
kezében van —, hogy ex az ember téves kovethextetésekhex, söt — talán — borzasztó
rövidzárlatokboz jut. Tehát: Nem kellene-e a filozófusnak mégis késznek mutatkoz¬
nia arra, hogy gondolatokat fogalmazzon meg azt illetően, miként szabályozhatják
az emberek együttélési viszonyaikat ebben az önmaguk által technicizált világban,
amely talán túlerőben van velük szemben? Nem várjuk-e mégis joggal a filozófus¬
tól, hogy útmutatásokat nyújtson, miként képzel el valamely életlehetőséget, és nem
bibázza-e el a filozófus egy részét, felőlem akár csak egy kis részét is, a hivatásának
és az elhivatottságának, ha erre nézve semmit sem közöl.
290