Seite 280 [280]
OCR
ETIKA: , AZ ALKALOM HIÁNYA"? nemzetekre, melyeket összefog és elkülönít a statikus, harci morál, ami élet és teremtés helyett halált és pusztulást jelent... E széthulló, pusztuló, az anyagba visszaomló világban minden attól függ, akadnak-e még a visszaeső nagy rakétakévének oly kivételes vitalitású szemcséi (hogy magának Bergsonnak egy régibb hasonlatával éljek), melyek megőriztek, vagy föl tudnak erősíteni magukban valamit az őslendületből... Kitörni az önmagukat konzerváló harcos csoportok statikus moráljának zsákutcáiból a minden embert, sőt minden életet átfogó szeretet nagy, szabadító, , dinamikus" moráljáig: körülbelül annyi az ember számára, mint kitörni fajából s folytatni a teremtést, a teremtő lendületet, mely a fajban egy pillanatra megállott, megrekedt; folytatni az Isten munkáját... Az emberiség jövője Mégis, úgy tetszik, ez az egyetlen út van nyitva az Ember előtt. Bergson nagyon pesszimisztikusan nézi a világ mai helyzetét, s úgyszólván csak a csodától vár segítséget. A csodát azonban egyáltalán nem tartja lehetetlennek. Az emberiség valóban zsákutcába jutott, már-már egyetlen célja a harc lett, egymás pusztítása; kultúrája tisztán e harc érdekeit szolgáló anyagi kultúra; minden, ami ezen kívül van, minden szellemi aspiráció és lendület, napról napra avulni látszik, s veszteni erejéből, mindent elnyel a technika, látszólag sohasem voltunk oly távol a szellemi megújulástól, a misztikus élménytől, mint épp ma. De az is lehet, hogy sohsem voltunk oly közel ahhoz. Kétségtelen, hogy a technika kifejlődése eszköze is lehetne a szellemiség föllángolásának, a misztikus tehetségek fölszabadulásának. Hiszen a technika menthetné föl az embert az anyagi lét küzdelmeitől, s tehetné képessé erőit arra a nagy elvonatkozásra és koncentrációra, mely a misztikus élmény előfeltétele. Eszköz, de veszedelmes eszköz: mert a technika a szellemiség elleni reakcióképpen, annak rovására fejlődik ki... Minden teret magának követel, s oly világnézetet fejleszt ki, mely minden misztikának halálos ellensége. Mégis, a tapasztalat azt mutatja, hogyha két ily ellentétes, de egymást kiegészítő tevékenység közül az egyik túlsúlyra jut, a másik csak nyerhet evvel, ha egyáltalán meg tudja őrizni létét, s kibírja a ránézve kedvezőtlen időt: a sor ismét reákerül az emberi szellem természetes hullámjátékában. A világ helyzete bizonnyal nem változhatik lényegesen, s fejünk fölött mindaddig mozdulatlanul fog csüggeni a végső katasztrófa viharfelhője, míg az emberiség lelke nem változik. Ez a csoda azonban lassan mégis bekövetkezhetik, egynél több úton is. Vagy maga a kollektív érzelmek kikerülhetetlen hullámzása dob felszínre egy szellemibb áramlatot, mely az emberi lélekben szunnyadó misztikus lehetőségekből erőre kapva, talán egy vallási jellegű mozgalom formájában megváltoztatja a világ szellemi arcát; vagy céltudatosan is, a mai vagy inkább holnapi pszichológia (és metapszichológia) mindjobban tökéletesedő eszközeivel, melyek lassanként talán a technikai 278
