Page 279 [279]
OCR
Szöveggyűjtemény nita volt, a tudomány gyakran igazodott egyetlenegy kutató elbeszéléséhez, akinek becsületessége elegendő garanciát látszott nyújtani. Igaz, hogy az adatokat jog szerint bárki ellenőrizhette, akiben megvolt például egy Stanley bátorsága s anyagi és szellemi ereje, hogy Livingstone nyomait kövesse — de ilyenek még sokkal kevesebben voltak, mint akik a misztikus megismerés erejét és képességét nyerték a sorstól vagy Istentől. A misztikus tapasztalatok és vallomások, kortól és néptől függetlenül, s egymásról mit sem tudva, folyton ellenőrzik és megerősítik egymás igazságát, s együtt oly evidenciát alkotnak, mely ellen alig lehet viaskodni. S miben áll az a leleplezés és kinyilatkoztatás, amit a misztikus, közel jutva az istenséghez, magával hoz nagy élményéből, s századok és országok messzeségeiből oly egybehangzóan tár elénk? Csupa érzelmes dadogás s kísérlet kimondani a kimondhatatlant; de mindebben folyton egy és ugyanaz a szó tér vissza, s ez a szó, amibe a látnokok és sugalmazottak a megismert Isten lényegét próbálják sűríteni, mindig csak ez: szerefez. Az Isten lényege a szeretet. Bergson szellemes példákkal törekszik megsejtetni, mit jelent a "Teremtőnek ez a szeretete alkotásai iránt, amely maga a teremtés lendülete, s a teremtményeket egységbe fogja, mint a művész egyetlen emóciója a műremeket. Az ember is ismeri azt az állapotot, amikor egész lénye egyetlen nagy emócióban összpontosul: ez a művész lelkiállapota, amiből alkotásai kisarjadnak. Egy Beethoven-szimfónia, az értelem sikjäröl tekintve, mindenesetre komplikált, százrétűen összefont és elrendezett mű: de minde komplikáltság és gazdagság forrása s hajtóereje egyetlen egyszerű érzés és lendület, amelyet Beethoven esetében könnyen lehetne valami magasabbrendű szerelemnek nevezni. Hasonló a viszony az Isten és teremtményei közt. A teremtés az anyaggal küzdő, komplikált, ezerféleképpen összeszövődött folyamat, de forrása egyetlen, egyszerű teremtő lendület, mely maga az Isten, s melynek kifejezhetetlen lényegét a misztikus megismerés nem tudja jobb szóval megközelíteni, mint evvel: szerezez. Minden, ami a világban isteni, ebből a szeretetből való. Szeretet: azaz egység a lendületben, áhítatos aktivitás az egyetlen és osztatlan mozgásban, élet, amelynek számára semmi élő sem idegen. Bergson filozófiájának alapgondolatához tartozik, hogy a mozgás egységes, az anyag széthulló. Ez a teremtő idő s a tér (vagy térszerű idő), élet és anyag ellentéte. A mozgás, az élet, a lélek iparkodik ellenállni a széthullásnak, mely az anyagi világ törvényei szerint szükségszerűen látszik bekövetkezni. (Ahogy az energia degradációjáról szóló törvénynek megfelel.) Maga az állati fejlődés is folyton széthullik s megakad: ez a folyamat az állatfajok keletkezése, a maguk stabilizált életével, változhatatlan ösztönrendszerével vagy értelmi fokával s örök idegenségükkel, szembenállásukkal az összes többi élőlények ellen. Az emberi faj is így hull szét, törzsekre, kasztokra, 277
