Seite 277 [277]
Szöveggyűjtemény
Babits Mihály: Könyvről Könyvre
(Még egy cikk Bergsonról)3:
Bergson. Folytatás. Az erkölcs
Bergson új könyvének címe: Az erkölcs és a vallás két forrása. De jobban meg¬
felelne a könyv tartalmának, ha a cím így hangzanék: Két erkölcs, két vallás.
Hadd vizsgáljam először az erkölcsöt. Két különböző erkölcsről van itt
szó, amelyek közül az egyik nem folytatása, kitágulása vagy magasabb eme¬
lete a másiknak, hanem inkább teljes ellentéte. Az első a zárt társaságok
morálja, a társadalom kényszerű önvédelme az egyén külön akciója ellen,
biztosítéka az együttműködésnek a közös létharcban, közös ellenségekkel
szemközt... Ez a nemzetek és kasztok morálja, a törzsi szokások összessége,
melyek valami misztikus kötelező erőt nyertek egyénen túli fenségükben;
voltaképp mindig harcos és zárt morál, mely sohasem foghatja be az egész
emberiséget, az egész világot, mert lényegében van, hogy mindig egy bizo¬
nyos körön kívül levők ellen irányuljon: belül önerősítő szeretet és összetar¬
tás, de kifelé idegenség és harc és gyűlölet...
A másik morál ennek éppen az ellentéte. Nem zárt, hanem nyílt. Nem
statikus, hanem dinamikus. Nem a harcé, hanem a szereteté, mely még az
ellenséget is szereti. Célja nem a törzsek és társaságok konzerválása, hanem
inkább széttörésük és kitárulásuk. Forrása nem a társadalmi szokás, hanem
az egyéni inspiráció; s éltetője nem a társas kényszer, hanem a prófétai egyé¬
niségek szuggesztív hatása. Orei nem a társaság papjai és hatóságai: ellenke¬
zőleg, papok és hatóságok gyakran kényszerültek a társaság érdekében ha¬
lálra küldeni a prófétákat. Szókratészeket és Jézusokat. Nem a törzs, nemzet
vagy kaszt morálja ez többé. A próféták nem szolgái, hanem vezetői és bírái
a tömegfelfogásnak, s gyakran kemény szavakkal ostorozzák nemzetüket és
kasztjukat az Isten nevében, akitől személyes küldetésüket nyerték.
Bergson. A vallás
Micsoda Isten ez? Aligha csupán egyike-másika a nemzeti vagy törzsi iste¬
neknek, akik a nemzeti vagy törzsi lélek önvédelméből születtek: önvédel¬
méből a félelem ellen, mely a harcra képtelenné tenne, ha láthatatlan erőket s
isteneket nem éreznénk magunk körül szövetségesek gyanánt. Noha a próféta
és misztikus prédikátor többnyire a nemzet isteneire és a közkeletű mitoló¬
giára hivatkozik, minden szava elárulja, hogy ez nála csak nyelv és öltözet,
amelynek színeibe emberi szavakkal ki nem fejezhető misztikus istenélményét
öltözteti. Ahogy az erkölcs kétféle lehet, és két különböző forrásból eredhet:
úgy van egy másfajta vallás is, mint a praktikus törzsi és nemzeti vallások, az
" Babits Mihály: , Könyvről Könyvre (Még egy cikk Bergsonról)". Nyugat, XXVI. évf.,
1933/7, 417-421.
275