Page 276 [276]
ETIKA: , AZ ALKALOM HIÁNYA"?
teáskannával, de beszélgetéssé. Jó néhány rezdülés, melyet reflexnek hívnak
— szilárd vakolókanál a személyiség világának felépítésében. Eppen hogy
nem úgy van, mintha a gyermek előbb észlelne egy tárgyat; hogy azután,
mondjuk, viszonyba lépjen vele; hanem a viszony történés az első, a behajló
kéz, melybe az, ami átellenben van, belesimul; a viszony ehhez, a Ie-mondás
szótlan, alak előtti alakja — ez a második; a dologgá válás azonban csak kései
produktum, mely az ősélmények szétvágásából, az összekapcsolt partnerek
elválásából keletkezik — éppúgy, mint az En-né levés. Kezdetben van a vi¬
szony: mint a lényeg kategóriája, mint készenlét, mint befogadásra kész for¬
ma, mint lélekmodell; a viszony a priori-ja; a velünk született Te. A megélt
viszonyok: a velünk született Te realizálódásai a velünk találkozó Te által;
hogy ez utóbbi velünk átellenben állóként megragadható, kizárólagosként
elfogadható, és, végül, az alapszóval megszólítható — ez a viszony a priori¬
ján alapul. A kontaktus-ösztönben (egy másik lény előbb tapintással, majd
látással való , megérintésére" irányuló ösztönben) a velünk született Te igen
hamar megmutatja hatását, úgyhogy e hatás mind egyértelműbben a köl¬
csönösséget, a ,gyöngédséget" jelenti; de a később működésbe lépő alkotó
ösztönt (mely dolgok létrehozására irányul szintetikus úton, vagy, ha erre
nincsen mód, analitikus úton: szétválasztás, széttépés által), ezt az ösztönt is
a velünk született Ie határozza meg, s így a létrehozott , megszemélyesítése",
, párbeszéd" jön létre. A gyermeki lélek fejlődése feloldhatatlanul összefügg
a Te utáni vágy fejlődésével, e vágy beteljesüléseivel és csalódásaival, kisér¬
letezéseinek játékával s tanácstalanságainak tragikus komolyságával. E je¬
lenségek megértése, melyet visszavet minden olyan kísérlet, mely szűkebb
szférákra igyekszik visszavezetni őket, csak akkor juthat előre, ha szemlélé¬
sük és vitatásuk során észben tartjuk kozmikus-metakozmikus eredetüket:
a kifelé vágyakozást a szétválasztatlanul alak előtti ősvilágból, amelyből a
világra született testi individuum ugyan már teljesen kilépett, de nem úgy a
hús-vér, jelenvaló lény, melynek fokonként, éppen a viszonyokba lépés által
kell kibontakoznia belőle.
[...]
274