Page 273 [273]
OCR
Szöveggyűjtemény Martin Buber: Én és Te3" (részletek) Három szféra van, melyben a viszony világa támad. Az első: életünk a természettel. A viszony homályban lüktet, nyelv előtti viszony. A teremtmények meg-megrebbennek átellenben velünk, de átjutni hozzánk képtelenek, s ha kimondjuk nekik: Te, szavunk a nyelv küszöbénél elakad. A második: életünk az emberek között. A viszony nyilvánvaló, és a nyelvben testet ölt. Te-t adhatunk, és befogadhatunk. A harmadik: életünk a szellemi létezőkkel. A viszonyt felhő fedi, mégis megnyilvánul, nyelv nélkül, de nyelvet létrehozon. Te-t nem észleliink, s mégis érezzük, hogy szólnak hozzánk; válaszolunk — formálunk, gondolkodunk, cselekszünk: lényünkkel mondjuk az alapszót, anélkül hogy szánkkal kimondhatnánk. Akkor hát hogyan is vonhatjuk azt, ami a nyelven kívül van, az alapszó világába? Minden szférában, minden által, ami jelenvalóvá lesz számunkra, az örök Te nyomába tekintünk, mindenikben az ő szelét érezzük, minden Te-ben az örök Ie-hez szólunk, minden szférában e szféra módja szerint. A Te kegyelem által találkozik velem — hiába keresném, hogy megtaláljam. De az, hogy kimondom az alapszót neki, lényem cselekedete. A le találkozik velem. De én lépek közvetlen kapcsolatba vele. Így a viszony választatás és választás, szenvedő és cselekvő egyben. Hiszen az egész lényünkkel végzett cselekedetet szükségképpen szinte csak elszenvedjük, ugyanis az ilyen cselekedet minden részcselekvés és így minden — a rész cselekvések határán ébredő — cselekvés-érzet megszűnését jelenti. Az Én-Te alapszót csak egész lényével mondhatja az ember. Önmagam egész lénnyé koncentrálódása és összeolvadása soha nem történhet általam, és soha nem történhet nélkülem. A Te által leszek Én-né. S hogy Én-né leszek, mondom: Te. Minden valóságos élet — találkozás. Hogy a közvetlen viszony magában foglal valamiféle hatást az átellenben állóra, ez nyilvánvaló a következő három példából. — A művészet lényéből fakadó tett határozza meg azt a folyamatot, melynek során a formából mű lesz. Az átellenben álló a találkozás által teljesedik ki, általa lép be a dolgok világába, hogy végtelenül tovább hasson, végtelenül Az legyen, de végtelenül újra le lehessen, boldogságot, tüzet adva. , lestet ölt": hús-vér valója az idő és tér nélküli jelenlét folyójából kilép a tartam partjára. Nem ilyen nyilvánvaló a hatás-mozzanat az ember-Ie-hez való viszonyunk esetében. A lényegi tettet, mely itt a közvetlenséget megalapítja, általában érzésszerű valamiként értik, s így félreértik. Érzések kísérik a szeretet metafizikai-metapszichikai 30 Martin Buber: Én és Te. Fordította Bíró Dániel, Európa, Budapest, 1994. 271
