Page 267 [267]
OCR
Szöveggyűjtemény A maga sajátos, a jogétól eltérő értelmében azonban az , igazságosság" abszolút értéket jelent. Tartalmát a Tiszta Jogtan nem állapíthatja meg. Hiszen ez — amint az emberi szellem története bizonyítja, mely évezredek óta hiába fáradozik e probléma megoldásán - egyáltalán nem érhető el racionális megismeréssel. Mert az igazságosság, melyet a pozitív jogtól különböző, vele szemben felsőbb rendként kell elképzelnünk, a maga abszolút érvényességével éppen úgy túl van minden tapasztalaton, mint ahogyan a plátói idea túl van a valóságon, a transzcendens magánvaló dolog a jelenségek világán. Ugyanolyan metafizikai jellegű, mint az ontológiai dualizmus, a ,jog és igazságosság" dualizmusa is. Ahhoz hasonlatosan ennek is — aszerint, hogy optimista vagy pesszimista, konzervatív vagy forradalmi tendenciával lép-e fel — kettős funkciója van: a meglévőt, azaz az állam vagy társadalom rendjét mint az eszménnyel egyezőt igenli, vagy mint azzal ellentétest tagadja. Es ahogyan — már előfeltételeinél fogva — lehetetlen az idea vagy magánvaló dolog lényegét tudományos, azaz racionális tapasztalásból eredő megismeréssel meghatározni, éppen úgy lehetetlen ilyen módon arra a kérdésre válaszolni, hogy mi az igazságosság. Eddig minden ilyen kísérlet csak teljesen üres formulákhoz vezetett, amilyen pl. az, hogy ,jót cselekedj és kerüld a rosszat", , mindenkinek a magáét", , tarts helyes mértéket", és így tovább. A „kategorikus imperativusz” is teljesen tartalom nélküli. Ha a legyen — mint abszolút érték — meghatározásáért a tudományhoz fordulunk, az nem tud mást mondani, mint hogy tedd azt, amit tenned kell; és ez olyan tautológia, amely mögött - különféle alakban és gondosan leplezve — az azonosság logikai elve rejtőzik; annak belátása tehát, hogy a jó jó, és nem rossz, hogy az igazságos igazságos, és nem igazságtalan, hogy A egyenlő A-val, és nem egyenlő nemA-val. Annak érdekében, hogy a megismerés tárgyává lehessen, az igazságosságnak, az akarás és cselekvés ideáljának észrevétlenül át kell alakulnia az igazság ideájává, mely a maga negatív kifejezését az azonosság tételében találja meg. A probléma ilyen denaturálása elkerülhetetlen következménye egy kezdettől fogva a Logos-tól idegen tárgy logifikálásának. A racionális megismerés álláspontjáról tekintve csak érdekek és érdeköszszeütközések vannak, melyek megoldása az érdekek olyan rendje által következik be, amely az egyik érdeket a másikkal szemben, annak rovására elégíti ki, vagy pedig megegyezést, kompromisszumot hoz létre az ellentétes érdekek között. Az azonban, hogy csak az egyik vagy másik ilyen rend lenne abszolút értékű, azaz , igazságos", racionális megismeréssel nem igazolható. Ha léteznék igazságosság abban az értelemben, amelyben a meglétére hivatkozni szoktak, valahányszor bizonyos érdekeket más érdekekkel szemben érvényesíteni akarnak, úgy a pozitív jog teljesen felesleges, és létezése végképp megfoghatatlan lenne. Egy abszolút jó, vagyis már magából a természetből, az észből vagy isteni akaratból következő társadalmi rend létezésével szemben az állami törvényhozó tevékenysége nem lenne más, mint a mesterséges 265
