Page 267 [267]
Szöveggyűjtemény
A maga sajátos, a jogétól eltérő értelmében azonban az , igazságosság"
abszolút értéket jelent. Tartalmát a Tiszta Jogtan nem állapíthatja meg. Hi¬
szen ez — amint az emberi szellem története bizonyítja, mely évezredek óta
hiába fáradozik e probléma megoldásán - egyáltalán nem érhető el racionális
megismeréssel. Mert az igazságosság, melyet a pozitív jogtól különböző, vele
szemben felsőbb rendként kell elképzelnünk, a maga abszolút érvényessé¬
gével éppen úgy túl van minden tapasztalaton, mint ahogyan a plátói idea
túl van a valóságon, a transzcendens magánvaló dolog a jelenségek világán.
Ugyanolyan metafizikai jellegű, mint az ontológiai dualizmus, a ,jog és
igazságosság" dualizmusa is. Ahhoz hasonlatosan ennek is — aszerint, hogy
optimista vagy pesszimista, konzervatív vagy forradalmi tendenciával lép-e
fel — kettős funkciója van: a meglévőt, azaz az állam vagy társadalom rendjét
mint az eszménnyel egyezőt igenli, vagy mint azzal ellentétest tagadja. Es
ahogyan — már előfeltételeinél fogva — lehetetlen az idea vagy magánvaló do¬
log lényegét tudományos, azaz racionális tapasztalásból eredő megismeréssel
meghatározni, éppen úgy lehetetlen ilyen módon arra a kérdésre válaszolni,
hogy mi az igazságosság. Eddig minden ilyen kísérlet csak teljesen üres for¬
mulákhoz vezetett, amilyen pl. az, hogy ,jót cselekedj és kerüld a rosszat",
, mindenkinek a magáét", , tarts helyes mértéket", és így tovább. A „katego¬
rikus imperativusz” is teljesen tartalom nélküli. Ha a legyen — mint abszo¬
lút érték — meghatározásáért a tudományhoz fordulunk, az nem tud mást
mondani, mint hogy tedd azt, amit tenned kell; és ez olyan tautológia, amely
mögött - különféle alakban és gondosan leplezve — az azonosság logikai elve
rejtőzik; annak belátása tehát, hogy a jó jó, és nem rossz, hogy az igazságos
igazságos, és nem igazságtalan, hogy A egyenlő A-val, és nem egyenlő nem¬
A-val. Annak érdekében, hogy a megismerés tárgyává lehessen, az igazsá¬
gosságnak, az akarás és cselekvés ideáljának észrevétlenül át kell alakulnia
az igazság ideájává, mely a maga negatív kifejezését az azonosság tételében
találja meg. A probléma ilyen denaturálása elkerülhetetlen következménye
egy kezdettől fogva a Logos-tól idegen tárgy logifikálásának.
A racionális megismerés álláspontjáról tekintve csak érdekek és érdekösz¬
szeütközések vannak, melyek megoldása az érdekek olyan rendje által kö¬
vetkezik be, amely az egyik érdeket a másikkal szemben, annak rovására
elégíti ki, vagy pedig megegyezést, kompromisszumot hoz létre az ellentétes
érdekek között. Az azonban, hogy csak az egyik vagy másik ilyen rend lenne
abszolút értékű, azaz , igazságos", racionális megismeréssel nem igazolható.
Ha léteznék igazságosság abban az értelemben, amelyben a meglétére hivat¬
kozni szoktak, valahányszor bizonyos érdekeket más érdekekkel szemben ér¬
vényesíteni akarnak, úgy a pozitív jog teljesen felesleges, és létezése végképp
megfoghatatlan lenne. Egy abszolút jó, vagyis már magából a természetből,
az észből vagy isteni akaratból következő társadalmi rend létezésével szem¬
ben az állami törvényhozó tevékenysége nem lenne más, mint a mesterséges
265