Oldal 264 [264]
OCR
ETIKA: , AZ ALKALOM HIÁNYA"? Ily módon a művelt társadalom összezavar két szabályalkotó elemet. A festő számára a kép tisztán festői értékviszonyokból áll; a laikus (a társadalom) szemében viszont természethűen proporcionált , dolgokból" (szemekből, orrokból stb.). A társadalom (a laikus) meg van győződve, hogy a kubizmust és a kubistákat valamiféle betegségként kell felfognia és kezelnie, mivel a kubisták képein a , dolgok" (szemek, orrok stb) nem felelnek meg a tényleges valóságnak, s ezáltal — tehát épp olyan tényező miatt, amelynek a festői értékviszonyokhoz semmi köze nincsen — az ábrázolt tárgyat a tárggyal magäval valö összehasonlitäsban „valöszinütlen”-nek itelik. A „dolog” (az orr, a szem stb.) a művészi (festői) ábrázolás megítélésének mértékére emelkedik, s ebben egyértelműen kifejeződik a társadalom sajátos véleménye: a művészet ne formák megteremtésével, hanem azok élethű utánzásával foglalkozzék. Azt a magától értetődő tényt, hogy a képzőművészet valamit képez, nem pedig leképezi, lemásolja tárgyát, eszerint — úgy tűnik — még egyáltalán nem ismerték fel, s így a művészet (festészet) lényege a társadalom számára még sokáig megközelíthetetlen marad. Ehhez még az is hozzájárul, hogy a szabályalkotó művészi elem folyvást változik, és hosszabb távon nem tűr sem ,ismétlést", sem pedig ,egyhelyben állást". Am ugyanilyen változékony, s színre lépő elemek tünékeny játékainak kiszolgáltatott az a képünk, amelyet a tényleges valóságról alkotunk, s amely azután tudatunk (agyunk) tükrében valamiképpen eltorzul; mivelhogy az anyagról alkotott elképzeléseink és felfogásaink mind torz képek, amelyek a tényleges valóságnak a legkevésbé sem felelnek meg. Az anyag maga örök és változtathatatlan, az élet iránt részvétlensége — élettelensége — rendíthetetlen. Az, hogy tudatunknak és érzékenységünknek létezik egy olyan eleme, amely képes önmagán változtatni, nem több puszta víziónál, amely a tényleges valóság változékony, szüntelenül átalakuló megjelenési formái eltorzult tükörképének tűnékeny játékaiból keletkezik, és a valóságos anyaghoz, vagy annak bármilyen változatához semmiféle köze sincsen. (1923/27) 262
