Seite 264 [264]
ETIKA: , AZ ALKALOM HIÁNYA"?
Ily módon a művelt társadalom összezavar két szabályalkotó elemet.
A festő számára a kép tisztán festői értékviszonyokból áll; a laikus (a tár¬
sadalom) szemében viszont természethűen proporcionált , dolgokból" (sze¬
mekből, orrokból stb.). A társadalom (a laikus) meg van győződve, hogy a
kubizmust és a kubistákat valamiféle betegségként kell felfognia és kezelnie,
mivel a kubisták képein a , dolgok" (szemek, orrok stb) nem felelnek meg
a tényleges valóságnak, s ezáltal — tehát épp olyan tényező miatt, amelynek a
festői értékviszonyokhoz semmi köze nincsen — az ábrázolt tárgyat a tárggyal
magäval valö összehasonlitäsban „valöszinütlen”-nek itelik. A „dolog” (az orr,
a szem stb.) a művészi (festői) ábrázolás megítélésének mértékére emelkedik,
s ebben egyértelműen kifejeződik a társadalom sajátos véleménye: a művészet
ne formák megteremtésével, hanem azok élethű utánzásával foglalkozzék.
Azt a magától értetődő tényt, hogy a képzőművészet valamit képez, nem
pedig leképezi, lemásolja tárgyát, eszerint — úgy tűnik — még egyáltalán
nem ismerték fel, s így a művészet (festészet) lényege a társadalom számára
még sokáig megközelíthetetlen marad. Ehhez még az is hozzájárul, hogy a
szabályalkotó művészi elem folyvást változik, és hosszabb távon nem tűr sem
,ismétlést", sem pedig ,egyhelyben állást".
Am ugyanilyen változékony, s színre lépő elemek tünékeny játékainak
kiszolgáltatott az a képünk, amelyet a tényleges valóságról alkotunk, s amely
azután tudatunk (agyunk) tükrében valamiképpen eltorzul; mivelhogy az
anyagról alkotott elképzeléseink és felfogásaink mind torz képek, amelyek a
tényleges valóságnak a legkevésbé sem felelnek meg.
Az anyag maga örök és változtathatatlan, az élet iránt részvétlensége —
élettelensége — rendíthetetlen. Az, hogy tudatunknak és érzékenységünknek
létezik egy olyan eleme, amely képes önmagán változtatni, nem több puszta
víziónál, amely a tényleges valóság változékony, szüntelenül átalakuló meg¬
jelenési formái eltorzult tükörképének tűnékeny játékaiból keletkezik, és a
valóságos anyaghoz, vagy annak bármilyen változatához semmiféle köze
sincsen.
(1923/27)
262