egy adott mű létrejött; mindeddig meg sem kíséreltek olyan elemzést, amely
a környezettel való összefüggés fényében vizsgálta volna meg egy bizonyos
művészi szerkezet keletkezésének okait. Meg sem kíséreltek még választ
adni arra a kulcskérdésre, hogy miért lesz szükségszerű egy festmény , testé¬
ben" — mint olyanban - egy bizonyos szín vagy egy bizonyos szerkezet.
Mindezek a kérdések a lehető legélénkebben foglalkoztatnak bennünket;
különösen napjaink műalkotásai miatt, amelyek halomra döntik a megszo¬
kott természetfelfogás normáit. Tisztäzni kellett, milyen termeszetü az az
új a teremtő művészi organizmusba behatolt, lappangó [addicionális] elem,
amely a művészi szemléletet megváltoztatta. (Az orvos számára az emberi
szervezet rendkívüli állapota olyan, a szervezetbe „befurakodott” elem jelen¬
létére utal, amely ott változást idézett elő. E , befurakodott" elem megisme¬
rését vér- vagy vizeletvizsgálat teszi lehetővé.)
Állapotunk — akció- és reakcióképességeink — mindig az éppen adott kör¬
nyezetünktől függenek, mégpedig úgy, hogy tulajdonképpeni (tehát nyugal¬
mi állapotban levő) lényünk — a statika — minduntalan kilendül helyzetéből.
Ez a (befurakodott) lappangó elem, amely átrendezi a tudatos és a tuda¬
talatti megszokott (szabályos) viszonyát, a környezet ránk ható jelenségeiből
szűrődik ki [...], a szakmai beidegződéseket illetően pedig új (szokatlan)
technikában, sajátos — újszerű — természetfelfogásban nyilvánul meg. Ha
környezetünk megváltozik, kénytelenek vagyunk vagy elfogadni, vagy el¬
utasítani a ránk zúduló új hatásokat, miközben olyan új szabályszerűséget
igyekszünk kidolgozni, amelyben azután megbízhatunk. Az ilyenfajta ellen¬
állás a különféle foglalkozások és szakmák szerint változó lehet; megjelenési
formái a jellegzetes fejlődési stádiumok szerint rendszerezhetők. Az új sza¬
bályt alkotó ellenálló tevékenység ily módon keletkező kategóriái — tekintet¬
tel arra, hogy még csak kialakulófélben levő viszonyokról beszélhetünk — két
csoportra oszthatók: a , természetes arányok? és a , természetellenes arányok"
csoportjaira. Egy bizonyos szabályosság tehát kötelezővé válik; ami pedig
ezen kívül esik, azt romboló íti. a szabályt romboló ) , életelem"-ként ki kell
küszöbölni. Mármost ez a kiküszöbölendő elem az, amit én lappangó elem¬
nek nevezek; éppen ez az az elem, amely kifejlődik és új formákat teremt,
miközben vagy továbbfejleszti, vagy fenekestől felforgatja az éppen érvényes
szabályt.
Az élet mindig szabályon alapuló rendszert igyekszik teremteni — nyu¬
galomra vágyik — arra törekszik, ami , természetes"... És így születnek a
szemünk láttára rendszerek, amelyek mindenekelőtt arra szolgálnak, hogy a
már megszokott szabály rendjét és belső nyugalmát védjék és erősítsék. Az
élet nem nyüzsgésre, hanem nyugalomra vágyik (nem aktivitásra, hanem
passzivitásra törekszik). Ezen az alapon feltételezzük a rendszert már be¬
folyásoló, de még lappangó elem dinamikus és statikus értékviszonyainak
összhangját, miközben a dinamikus elem , beépítése az összhangba" — vagyis