Page 248 [248]
ETIKA: , AZ ALKALOM HIÁNYA"?
Szemünk előtt hasonló mozgás megy végbe. A polgári termelési és érint¬
kezési viszonyok, a polgári tulajdonviszonyok, a modern polgári társadalom,
amely oly hatalmas termelési és érintkezési eszközöket varázsolt elő, ahhoz
a boszorkánymesterhez hasonlít, aki nem ura többé az általa felidézett föld¬
alatti hatalmaknak. Az ipar és a kereskedelem története évtizedek óta nem
egyéb, mint annak a története, hogyan lázonganak a modern termelőerők
a modern termelési viszonyok ellen, azok ellen a tulajdonviszonyok ellen,
melyek a burzsoáziának és uralmának életfeltételei. Elég a kereskedelmi vál¬
ságokat említenünk, amelyek periodikus visszatérésükkel egyre fenyegetőb¬
ben kétségessé teszik az egész polgári társadalom létezését. A kereskedelmi
válságokban rendszeresen megsemmisül nemcsak az előállított termékeknek,
hanem a már létrehozott termelőerőknek egy nagy része is. A válságokban
olyan társadalmi járvány tör ki, melyet minden előbbi korszak képtelenség¬
nek tekintett volna — a túltermelés járványa. A társadalom hirtelen a pilla¬
natnyi barbárság állapotába esik vissza; mintha valami éhínség, általános
megsemmisítő háború megfosztotta volna minden létfenntartási eszköztől;
az ipar, a kereskedelem mintha megsemmisült volna, és miért? Azért, mert
a társadalomnak túl sok a civilizációja, túl sok a létfenntartási eszköze, túl
sok az ipara, túl sok a kereskedelme. A társadalom rendelkezésére álló ter¬
melőerők már nem a polgári civilizáció és a polgári tulajdonviszonyok elő¬
mozdítására szolgálnak; ellenkezőleg, túl hatalmasokká lettek e viszonyok
számára, e viszonyok gátolják őket; és mihelyt ezt a gátat leküzdik, az egész
polgári társadalomban zavart támasztanak, veszélyeztetik a polgári tulajdon
létezését. A polgári viszonyok túl szűkké váltak ahhoz, hogy befogadhassák
az önmaguk által létrehozott gazdagságot. — Hogyan küzdi le a burzsoázia
a válságokat? Egyrészt úgy, hogy kénytelen megsemmisíteni a termelőerők
nagy tömegét; másrészt úgy, hogy új piacokat hódít meg, és alaposabban ak¬
názza ki a régieket. Tehát hogyan? Ugy, hogy még egyetemesebb, még hatal¬
masabb válságokat készít elő és a válságok elhárításának eszközeit csökkenti.
A fegyverek, amelyekkel a burzsoázia a feudalizmust leterítette, most
maga a burzsoázia ellen fordulnak.
De a burzsoázia nemcsak kikovácsolta a fegyvereket, amelyek halálát
okozzák; megszülte azokat a férfiakat is, akik e fegyvereket forgatni fogják
— a modern munkásokat, a proletárokat.
Amilyen mértékben a burzsoázia, azaz a tőke fejlődik, ugyanolyan mér¬
tékben fejlődik a proletariátus, a modern munkások osztálya, akik csak addig
élnek, amíg munkát kapnak, és akik csak addig kapnak munkát, amíg mun¬
kájuk a tőkét gyarapítja. Ezek a munkások, akik darabonként kénytelenek
eladni magukat, éppen olyan áruk, mint minden egyéb kereskedelmi cikk,
s ezért éppúgy ki vannak téve a konkurrencia minden viszontagságának, a
piac minden ingadozásának.
246