Seite 240 [240]
ETIKA: , AZ ALKALOM HIÁNYA"?
listák és antikrisztusok abban látjuk előnyünket, ha az egyház fennáll...
A politikában is szellemibbé vált az ellenséges érzület — sokkal okosabbá,
sokkal eltűnődőbbé, sokkal kímélőbbé. Csaknem minden párt érti, saját
létérdeke, önfenntartási taktikájának része, hogy a másik el ne erőtlenedjék
túlság; ugyanez áll a nagy politikára is. A külpolitikai porondon valamely
új alakulás, például az új Birodalom sokkal jobban igényli ellenségeinek,
mint barátainak létezését: ily ellentét-viszonyban érezheti szükségszerűnek
magát, sőt, így lesz léte szükséges egyáltalán... Hasonlóképpen viseltetünk
a , benső ellenség? iránt: itt is átszellemiesítettük az ellenségeskedést, itt is
felfogtuk értékét. Termékenyek csak akkor vagyunk, ha ellentétekben-el¬
lentmondásokban is gazdagok; fiatalok akkor maradunk csak, ha a lélek
nem nyújtózik restül, nem vágyik mindenáron békére... Semmi sem idege¬
nebb tőlünk ma már, mint a hajdan oly kívánatos , lelki béke", a keresztény
kívánalom; semmit nem irigylünk kevésbé, mint az erkölcsök fejőstehenét, a
jó lelkiismeret zsíros tejét, teljét. A nagy életről mondunk le, ha a háborúról
lemondunk... Sok esetben, persze, , a lélek békéje" merő félreértés csak —
valami egyéb, ami épp csak nem tud tisztességesebben megneveződni. Ker¬
telés és előítélet nélkül — pár esetet gyorsan. , A lélek békéje" lehet például
valami gazdag animalitás szelíd átsugárzása a morálisba (vagy a vallásos
szférába). Vagy a fáradás első jele, az első árnyék, melyet az este, bármiféle
este, vet. Avagy egy jele annak, hogy a levegő nedvesebb, hogy déli szél
jönne. Netán a tudtunkon kívüli hála a jó emésztésért (,emberszeretet",
címkézzük meg ugyanakkor). Vagy a gyógyuló ember csöndesülte, ahogy
minden dolgot újra ízlel és vár... Vagy az az állapot, mely uralkodó szenve¬
délyünk erőteljes kielégülését követi, az efféle — ritka — jóllakottság jó érzésé.
Vagy akaraterőnk öregkori gyengesége, áhítozásainké, bűneinké. Vagy az a
hiúsággal összefüggő lustaság, hogy morálisan , feszítsünk-e"... Vagy ha be¬
következik valami bizonyosság, legyen az bár rettenetes bizonyosság, mégis,
a bizonytalanság hosszú feszültsége és gyötrelme után. Nemkülönben, ha
kifejeződik a mester-tudás, az érettség a cselekvésben, alkotásban, bármi
hatásban, akarásban, az a nyugodt lélegzet, mely ,az akaratszabadság? elért
foka... Bálványokalkonya: ki tudja? Talán csak egyfajta , békéje a léleknek"...
. Képletbe foglalok egy elvet. Az erkölcs minden naturalizmusa — vagyis
minden egészséges erkölcs — felett valami életösztön az úr: az életnek ilyen¬
olyan kánonját tölti meg a , legyen" avagy a , ne legyen", ezzel félresöprődik
az élet útjából emez-az a kirekesztőlegesség, gátlás vagy ellenséges érzület.
A természetellenes morál, vagyis jószerén minden eddig tanított erkölcs,
minden hirdetett és tisztelt erkölcs, épp ellenkezőleg, az életösztönök
ellen fordul, ezeknek az ösztönöknek hol titkos, hol fennszavas, nyíltan
arcátlan elítélője. Amikor azt mondja, , isten a szívekbe lát", nemet mond
az élet legalsóbb-legfelsőbb áhításaira, és istent az élet ellenségeként hozza
238