Oldal 240 [240]
OCR
ETIKA: , AZ ALKALOM HIÁNYA"? listák és antikrisztusok abban látjuk előnyünket, ha az egyház fennáll... A politikában is szellemibbé vált az ellenséges érzület — sokkal okosabbá, sokkal eltűnődőbbé, sokkal kímélőbbé. Csaknem minden párt érti, saját létérdeke, önfenntartási taktikájának része, hogy a másik el ne erőtlenedjék túlság; ugyanez áll a nagy politikára is. A külpolitikai porondon valamely új alakulás, például az új Birodalom sokkal jobban igényli ellenségeinek, mint barátainak létezését: ily ellentét-viszonyban érezheti szükségszerűnek magát, sőt, így lesz léte szükséges egyáltalán... Hasonlóképpen viseltetünk a , benső ellenség? iránt: itt is átszellemiesítettük az ellenségeskedést, itt is felfogtuk értékét. Termékenyek csak akkor vagyunk, ha ellentétekben-ellentmondásokban is gazdagok; fiatalok akkor maradunk csak, ha a lélek nem nyújtózik restül, nem vágyik mindenáron békére... Semmi sem idegenebb tőlünk ma már, mint a hajdan oly kívánatos , lelki béke", a keresztény kívánalom; semmit nem irigylünk kevésbé, mint az erkölcsök fejőstehenét, a jó lelkiismeret zsíros tejét, teljét. A nagy életről mondunk le, ha a háborúról lemondunk... Sok esetben, persze, , a lélek békéje" merő félreértés csak — valami egyéb, ami épp csak nem tud tisztességesebben megneveződni. Kertelés és előítélet nélkül — pár esetet gyorsan. , A lélek békéje" lehet például valami gazdag animalitás szelíd átsugárzása a morálisba (vagy a vallásos szférába). Vagy a fáradás első jele, az első árnyék, melyet az este, bármiféle este, vet. Avagy egy jele annak, hogy a levegő nedvesebb, hogy déli szél jönne. Netán a tudtunkon kívüli hála a jó emésztésért (,emberszeretet", címkézzük meg ugyanakkor). Vagy a gyógyuló ember csöndesülte, ahogy minden dolgot újra ízlel és vár... Vagy az az állapot, mely uralkodó szenvedélyünk erőteljes kielégülését követi, az efféle — ritka — jóllakottság jó érzésé. Vagy akaraterőnk öregkori gyengesége, áhítozásainké, bűneinké. Vagy az a hiúsággal összefüggő lustaság, hogy morálisan , feszítsünk-e"... Vagy ha bekövetkezik valami bizonyosság, legyen az bár rettenetes bizonyosság, mégis, a bizonytalanság hosszú feszültsége és gyötrelme után. Nemkülönben, ha kifejeződik a mester-tudás, az érettség a cselekvésben, alkotásban, bármi hatásban, akarásban, az a nyugodt lélegzet, mely ,az akaratszabadság? elért foka... Bálványokalkonya: ki tudja? Talán csak egyfajta , békéje a léleknek"... . Képletbe foglalok egy elvet. Az erkölcs minden naturalizmusa — vagyis minden egészséges erkölcs — felett valami életösztön az úr: az életnek ilyenolyan kánonját tölti meg a , legyen" avagy a , ne legyen", ezzel félresöprődik az élet útjából emez-az a kirekesztőlegesség, gátlás vagy ellenséges érzület. A természetellenes morál, vagyis jószerén minden eddig tanított erkölcs, minden hirdetett és tisztelt erkölcs, épp ellenkezőleg, az életösztönök ellen fordul, ezeknek az ösztönöknek hol titkos, hol fennszavas, nyíltan arcátlan elítélője. Amikor azt mondja, , isten a szívekbe lát", nemet mond az élet legalsóbb-legfelsőbb áhításaira, és istent az élet ellenségeként hozza 238
