lélik. Példaképpen, épp a nemiség ügyében így említtetik: , ha szemed
haragvásodra vagyon, nyomd ki haragodban", kb. — szerencsére egyetlen
keresztény sem cselekszik ily szellemben azért. Az, hogy a szenvedélyeket
s a vágyakat meg kell semmisíteni, csak mert ostobák, és hogy így osto¬
baságaik következményeit elkerülhessük — manapság az ostobaság heveny
formájának tűnik fel már. Nem csodáljuk a fogorvosokat immár, ha a foga¬
kat kihúzzák, hogy ne fájjanak tovább... Némi tetszéssel, másrészt megálla¬
pítható, hogy azon a talajon, melyből a kereszténység sarjadt, , a szenvedély
átszellemiesedése" fel sem fogható. Képtelenség volna! Az első egyház, mint
tudjuk, az intelligensek" ellen küzdött a , szellem szegényei" érdekében,
úgymond: hát hogyan várhatnánk tőle intelligens háborút a szenvedélyek
ellen? — Az egyház a szenvedélyt a szó minden értelmében kimetszőleg
kezeli: praktikája, ,kúrája" ilyk&pp acastratismus. Sosem kerdi: „hogyan
tehetünk szellemibbé, szebbé, istenibbé valamely vágyat?" — a diszciplína
nyomatékát mindenkoron a kiirtásra helyezte (vesszen az érzékiség, a büsz¬
keség, az uralkodás vágya, a kapzsiság, a bosszú). — De aki a szenvedélyeket
gyökerestül markolná meg, az élettel tesz így, magával az élettel: az egyház
gyakorlata életellenes...
. Ugyanezeket az eszközöket — kimetélés, kiirtás — használják a vágyak
elleni harcban ösztönösen is azok még, akik túlságosan akaratgyengék,
túl degeneráltak, hogysem valamiféle mértéket szabhatnának magukban
bárminek: azok az illetők, akik ily jellegüknél fogva la Trappra szorulnak,
képletesen szólva (és nem képletesen is), ha valamiféle végső ellenségességi
nyilatkozatig akarnak jutni, szakadékhasításig maguk s a vágy között.
A radikális eszközök csak a degeneráltak számára nélkülözhetetlenek; az
akarat gyengesége, közelebbről, a képtelenség, hogy valamely ingerre ne
reagáljanak, szintén csak a degeneráltság alfaja. Az érzékiséggel szembeni
radikális ellenségesség, a halálosan ellenséges érzület meggondolandó
tünet marad: jogosan tűnhetik fel ennek alapján az a feltételezés is, hogy
az ilyennyire excesszív illető összállagával baj van! — Egyébként ez az ellen¬
ségesség, e gyűlölet csak akkor hegyeződik ki végérvényesen, ha az ilyen
illetők már nem éreznek elegendő erőt magukban a radikális gyógymódhoz,
az „ördög” — az 6 szemelyes ördögük — megtagadásához. Csak tekintsük
át a papok és a filozófusok, de velük együtt a művészek történetét is: az
érzékek ellen a legmérgezettebb szavakkal nem az impotensek kelnek ki, s
az aszkéták sem, hanem azok, akik képtelenek az aszkézisre, azok, kiknek
pedig nagyon is képesnek kellene lenniök rá...
. Az érzékiség szellemiesülése a szerelem: jókora győzelem a kereszténység
felett. Másik ily diadal az ellenségesség szellemiesülése. Ez az átszellemülés
abban áll, hogy mélyen megértjük, mily érték, ha ellenségeink vannak:
röviden, hogy az ember fordítva tesz s következtet, mint annak előtte. Az
egyház minden időkben megsemmisíteni akarta ellenségeit, mi, immora¬