Seite 236 [236]
ETIKA: , AZ ALKALOM HIÁNYA"?
Kierkegaard: Félelem és reszketés?"
(részlet)
De mit tett Ábrahám? Nem érkezett se korán, se későn. Felült szamarára, s
lassan ment az úton célja felé. Egész idő alatt hitt; hitte, hogy Isten nem fogja
Izsákot kérni tőle, s közben mégis kész volt feláldozni őt, akkor, amikor ezt
Isten kívánja tőle. Az abszurd erejénél fogva hitt; mert emberi számításról
itt szó sem lehetett, és éppen az volt az abszurd, hogy Isten, aki ezt követeli
tőle, a következő pillanatban el is állhat követelésétől. Felment a hegyre, és
amikor már villant a kés, még abban a pillanatban is hitte, hogy Isten nem
fogja Izsákot követelni tőle. Bár meglepte őt a kimenetel, mégis ismét az
első állapotba jutott vissza egy kettős mozgás révén, és ezért boldogabban
fogta Izsákot, mint első ízben. Menjünk tovább. lekintsük úgy, hogy valóban
föláldozta Izsákot. Ábrahám hitt. Nem hitte, hogy üdvözülni fog ott fenn,
de azt igen, hogy itt a földön majd boldogabb lesz. Isten egy új Izsákot adhat
neki, a feláldozottat is új életre keltheti. Az abszurd erejénél fogva hitt ebben,
hiszen itt már minden emberi számítás értelmetlen volt. Könnyen belátha¬
tó, hogy a bánat gyengeelméjűvé teheti az embert, és ez súlyos dolog; az is
könnyen belátható, hogy létezik akaraterő, mely oly erősen feszül a szélnek,
hogy megmentheti az értelmet, még ha kicsit furcsává teszi az embert, ezt
nem szándékozom leszólni; de hogy az ember esetleg elveszti értelmét s vele
együtt a végességet az abszurd erejénél fogva visszanyeri, ez már elborzasztja
lelkem, ezért azonban még nem mondom, hogy ez valami csekélység, hiszen
épp ellenkezőleg, ez páratlan csoda. Általános vélemény, hogy amit a hit
művel, az nem remekmű, hanem durva, otromba munka, csak a ridegebb
egyéniségeknek való; ez azonban egészen másként van. A hit dialektikája
a legfinomabb és legérdekesebb dolog, olyan emelkedési szöge van, melyről
fogalmat alkothatok ugyan, többet azonban nem tehetek. Megtehetem azt a
nagy ugrást, mellyel a végtelenségbe jutok át; hátam olyan, mint a kötéltán¬
cosé, kificamodott gyermekkoromban s így nem esik nehezemre, hipp-hopp!
s máris fejemen járhatok az ittlétben, de ami utána jön, arra már nem vagyok
képes; mert csak csodálni tudom a csodálatosat, megtenni azonban nem. Igen,
ha Ábrahám abban a pillanatban, amikor szamara hátára tette a lábát, ezt
mondta volna magában: Izsák már elveszett, itthon is éppúgy feláldozhatom,
mint ahogy a Moijához vezető hosszú utat is meg tudom tenni — nos, akkor
nincs szükségem Ábrahámra, jóllehet hétszer meghajlok neve előtt, tette előtt
pedig hetvenhétszer. Ezt ugyanis nem tette meg, s evvel bizonyíthatom be,
hogy boldog volt, amikor Izsákot visszakapta, hogy nagyon boldog volt ben¬
sőjében — hogy nem volt szüksége semmiféle előkészületre, s időre sem, hogy
A Soren Kierkegaard: Az ismétlés — Félelem és reszketés — Filozófiai morzsák — A szorongás
fogalma. Fordította: Soós Anita — Gyenge Zoltán, Jelenkor, Pécs, 2014.
234