Oldal 232 [232]
OCR
ETIKA: , AZ ALKALOM HIÁNYA"? Georg Wilhelm Friedrich Hegel: Vázlatok a vallásról és a szeretetr6l2° (részletek) Moralitás, szeretet, vallás Pozitívnak nevezik azt a hitet, amelyben a gyakorlatiság elméletileg van jelen — ami eredetileg szubjektív volt, csak mint valami objektív; azt a vallást, amely az élet és a cselekedetek elveként állít fel képzeteket valamiféle objektivitásról, amely nem válhat szubjektívvá. A gyakorlati tevékenység szabadon cselekszik, anélkül, hogy egyesítene valamilyen szembeállítottat, anélkül, hogy ez a szembeállított határozná meg — nem valamilyen adott sokféleségbe visz bele egységet, hanem ő maga az egység, amely csak menekül a sokféle szembeállított elől, az elől, amelyik a gyakorlati készség vonatkozásában mindig kötetlen marad; a gyakorlati egység fenntartása azt jelenti, hogy a szembeállított teljesen meg van szüntetve. Valamennyi morális parancs olyan követelmény, amely ezt az egységet érvényesíti a késztetésekkel szemben; csak annyiban különböznek egymástól, hogy — ezt az egységet kinyilvánítván — különböző késztetések ellen irányulnak. Mi a moralitás fogalma? A morális fogalmak nem olyan értelemben rendelkeznek objektumokkal, amilyen értelemben az elméleti fogalmak. A morális fogalmak objektuma mindig az én; az elméleti fogalmak objektuma a nem-én. — A morális fogalom objektuma az én bizonyos meghatározottsága, amelyet ahhoz, hogy fogalom, felismerés, objektum lehessen belőle, szembeállítanak az énnel, másként határoznak meg, az én járulékának tekintenek, kizárnak a felismerő én meghatározásából. — A fogalom reflektált tevékenység. Az a morális fogalom, amely nem ilyen módon jött létre, a tevékenység nélküli fogalom, pozitív fogalom; ám ugyanakkor gyakorlativá kell válnia; egyelőre csupán valami felismert, valami adott, valami objektív; hatalmát, erejét, hatékonyságát csak valamiféle tisztelet és félelmet keltő objektumból meríti, amelybe bele kellene pusztulnunk, amellyel szemben alul kellene maradnunk, ha e fogalmakban nem tárulna fel előttünk az út ama objektum, a menekvés reménye felé, s ezáltal az egységesség lehetősége felé. A pozitív morális fogalom képes arra, hogy elveszítse pozitivitás-jellegét, ha maga az a tevékenység, amelyet kifejez, kifejlődik és erőre kap — de annak, amit rendszerint pozitívnak neveznek, az a sajátossága, hogy nem saját magunk reflektált tevékenysége, hanem valami objektív, s ezt a jellegét soha nem vetheti le. 9 G.NWV.F. Hegel: Vázlatok a vallásról és a szeretetről (Részlet). In Ifjúkori írások. Fordította Révai Gabor, Gondolat, Budapest, 1982, 111-123. 230
