Seite 231 [231]
Szöveggyűjtemény
lyen nagy, mégiscsak meghitt gyülekezetről van szó, s e magánhasználatban
mint lelkész nem szabad, s nem is lehet az, hiszen idegen megbízást teljesít.
Ezzel szemben mint tudós, aki írásaival a tulajdonképpeni közösséghez,
nevezetesen a világhoz szól, tehát esze nyilvános használatában, korlátlan
szabadságot élvez arra, hogy a maga fejével gondolkodjék, s a maga nevében
beszéljen. Mert értelmetlenség, hogy a nép gyámjai (szellemi dolgokban)
maguk is megint kiskorúak legyenek, ez csak a képtelenségek örökkévalósá¬
gát eredményezhetné.
A felvilágosodásnak, az embernek a maga okozta kiskorúságból való
kilábalásának a sarkalatos pontját elsősorban a vallási dolgokban látom, a
művészetek és tudományok mezején ugyanis egyáltalán nem érdekük az
uralkodóknak, hogy gyámkodjanak alattvalóik felett: ezenkívül a vallási
kiskorüsäg a legärtalmasabb s igy a legmegaläzöbb is mind között. Am az
olyan államfő, aki támogatja az elsőt, tovább gondolkodva azt is belátja, hogy
a törvényadás területén is veszélytelen, ha megengedi alattvalóinak, hogy
nyilvánosan éljenek saját eszükkel, s nyilvánosan a világ elé tárják a törvény¬
kezés egy jobb formájáról való, akár a már adottnak nyílt bírálatával együtt
járó gondolataikat. Minderről ragyogó példánk van, amiben még egyetlen
monarcha sem előzte meg azt, akit most tisztelünk.
229