Oldal 226 [226]
ETIKA: , AZ ALKALOM HIÁNYA"?
Charles-Louis de Montesquieu:
Perzsa levelek. XI. levél Üzbég Mirzának, Iszpahánba??
Megtagadod értelmedet, hogy az enyémet kipróbáld; egészen odáig alázko¬
dol, hogy a tanácsomat kérjed; azt hiszed, képes vagyok rá, hogy oktassalak.
Kedves Mirza, van valami, ami még a rólam formált jó véleményednél is
hízelgőbb nekem: barátságod, melyből e jó véleményed táplálkozik.
Ugy vélem, nem kell túlságosan elvont fejtegetésekbe bocsátkoznom, hogy
kívánságodnak eleget tegyek. Vannak igazságok, melyekről nem elég meg¬
győznünk valakit; meg is kell azt éreztetnünk vele; s az erkölcsi igazságok
ilyenek. Ki tudja, talán ez a kis történet mélyebben megragad, mint holmi
fennkölt bölcselkedés.
Elt Arábiában egy kis nép, bizonyos trogloditák, azoknak a hajdani trog¬
loditáknak a leszármazottai, akik, ha hihetünk a történetíróknak, jobban
hasonlítottak állatokra, mint emberekre. Ezek már nem voltak ugyan olyan
szörnyek, nem voltak szőrösek, mint a medvék s nem sziszegés volt a beszé¬
dük; két szemük volt, de oly vadak és gonoszak voltak, hogy még csak hírből
sem ismerték a méltányosságot és az igazságosságot.
Idegenből való király uralkodott rajtuk, s mert meg akarta javítani vad
természetüket, szigorúan bánt velük; azok azonban összeesküdtek ellene,
megölték és egész családját kiirtották.
Utána összegyűltek, hogy kormányt válasszanak maguknak; hosszas tor¬
zsalkodás után elöljárókat állítottak. De alig emelték maguk fölé, nyomban
elviselhetetleneknek találták őket, s azokat is lemészárolták.
Megszabadultak tehát ettől az új igától is és többé nem hallgattak másra,
csupán vad természetükre. Valamennyien egyetértettek abban, hogy többé
senkinek sem engedelmeskednek s mindenki egyedül csak a maga érdekének
viseli gondját, mit sem törődve a többiekével.
Ez az egyhangú elhatározás mindannyiuknak rendkívül tetszett. Azt
mondták: minek álljak munkába és gyötörjem magam olyan emberekért,
akikhez semmi közöm sincs. Eztán senki mással nem gondolok, csak ma¬
gammal. Boldogan fogok élni; bánom is én, hogy mások boldogok-e. Gon¬
doskodom minden szükségletemről s ha egyszer elláttam magamat minden¬
nel, ami kell, mi gondom rá, ha a többi troglodita mind nyomorult is!
Vetés ideje volt; mindegyik azt mondta magában: éppen csak annyira
művelem meg a földemet, hogy a megélhetésemhez szükséges gabonát meg¬
hozza; ennél több fölösleges volna, nem vagyok bolond, hogy hiába törjem
magam.
8 Montesquieu: Perzsa levelek. Fordította Rónai György, Európa Könyvkiadó, Budapest,
1981.
224