4. szakasz. — Vajon az emberi törvény lelkiismereti fórumon kötelezi-e az
embert?
A negyedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az emberi
törvény lelkiismereti fórumon nem kötelezi az embert.
1. Az alacsonyabb rendű hatalom ugyanis nem alkothat olyan törvényt,
amely a magasabb rendű hatalom ítéletét befolyásolná. Ámde az emberi
hatalom, az emberi törvény alkotója alacsonyabb rendű, mint az isteni hata¬
lom. Tehät az emberi hatalom nem alkothat törvényt az isteni ítélet, illetve a
lelkiismeret ítéletének befolyásolására.
2. Ezenkívül, a lelkiismeret ítélete leginkább az isteni parancsoktól függ.
Ámde az emberi törvények olykor kiüresítik az isteni parancsokat. Mt 15 [6]
ugyanis ezt mondja: , Hagyományotok kedvéért kijátsszátok az Isten paran¬
csát." Tehát az emberi törvény nem kötelezi lelkiismeretét illetően az embert.
3. Ezenkívül, az emberi törvények gyakran hamis vádnak szolgálnak ala¬
pul és jogtalanságokat okoznak az embereknek. Iz 10 [1-2] ezt mondja: , Jaj
azoknak, akik gonosz törvényeket hoznak, aláírják az elnyomó rendeleteket,
akik nem szolgáltatnak igazságot az elnyomottnak, megfosztják jogaitól né¬
pem szegényeit és erőszakot gyakorolnak népem megalázottjaival szemben."
Ámde szabad mindenkinek az elnyomást és az erőszakot elkerülni. Tehát az
emberi törvények lelkiismereti fórumon nem kötelezik az embert.
Ezzel szemben áll, amit 1Pét 2 [19] mond: , Kegyelem, ha a lelkiismerete
miatt elviseli valaki a szomorúságot, még ha igazságtalanul szenvedi is el."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy az emberi törvények vagy igazságosak
vagy igazságtalanok. Ha igazságosak, lelkiismereti fórumon kötelező erővel
rendelkeznek az örök törvénytől, amiből származnak, a Péld 8 [15] szerint:
, Általam kormányoznak a királyok, és tesznek igazságot a tisztségviselők.
A törvényeket pedig igazságosnak mondjuk a céljuk alapján, amikor a közjóra
irányulnak; a törvényhozó szempontjából, amikor nem haladják meg a tör¬
vényhozó hatalmát; és a formájukra tekintettel, amikor arányosan egyenlő
terheket raknak az alattvalók vállára a közjó érdekében. Mivel az ember a
közösség része, bármely ember léte és birtoka a közösségé, amint bármely rész
léte is az egészé. Ezért a természet is inkább valamelyes kárt okoz a résznek,