Page 207 [207]
Szöveggyűjtemény
Arisztotelész: Politika. Első könyvé
(részlet)
Mindebből tehát világos, hogy a városállam természetszerű, s hogy az ember ter¬
mészeténél fogva állami életre hivatott élőlény, s hogy az államon kívül élő ember
is természet szerint, nem pedig véletlen folytán vagy satnyább vagy erősebb, mint
más ember; pl. az is, akit Homérosz csúfol, hogy ,rokontalan, istentelen, haj¬
léktalan”; a természet folytán ilyen: sóvárog a háború után, mint afféle magának
való, ahogyan azt az ostáblán mondják. Világos, hogy miért inkább hivatott az
ember állami életre, mint a méh vagy bármely más, csoportban élő állat. Hiszen,
mint mondani szokás, semmit sem tesz vaktában a természet; márpedig beszédre
egyedül az ember képes az élőlények közt; a megszólaló hang kétségtelenül a
fájdalmat és az örömet jelzi, s ezért a többi élőlénynél is megvan (természetük
azonban csak addig jut el, hogy a fájdalmat s az örömet megérzik és egymásnak
jelzik); az értelmes beszéd a hasznos és a káros, tehát egyúttal az igazságos
és az igazságtalan kifejezésre szolgál. Valójában éppen az a többi élőlénnyel
szemben az ember sajátossága, hogy ő az egyedüli, aki felfogja a jót és a rosszat,
az igazságost és az igazságtalant, márpedig éppen azokból, akik erre képesek,
jön létre a család és az állam. Sőt a természetnél fogva az állam a háznépnél és
mindegyikünknél előbbre való, mint a rész; ha megsemmisítem az egészet, nem
marad meg se kéz, se láb, legfeljebb hasonlat formájában, mintha azt mondanám
,kőkéz"; csak ha az eredetit szétromboltam, beszélhetek ilyenről, hisz minden
dolgot megvalósulása és lehetősége határoz meg, ha már egyszer valami nem
ilyen minőségű, arról nem is mondhatom, hogy még mindig ugyanaz - legfeljebb,
hogy névleg hasonló. Világos, hogy a városállam természet szerint előbbre való,
mint az egyes ember; ha ez utóbbi külön-külön nem tud önmagának megfelelni,
csak úgy viszonylik az egészhez, mint minden egyéb rész; viszont aki nem képes
a társas egyesülésre vagy akinek autarkiája folytán semmire sincs szüksége, az
nem része az államnak, mint az állat, vagy az isten. Természetünknél fogva tö¬
rekszünk az ilyen közösségre; aki pedig ezt elsőnek megalkotta, az a legnagyobb
áldás forrása. Mert valóban, miként — ha a tökéletesség fokát elérte — a legkülönb
teremtmény minden élőlény közt az ember, de ha eltér a törvénytől és a jogtól,
akkor mindennél alábbvaló. Azonban a legveszedelmesebb az az igazságtalan¬
ság, amelyiknek fegyvere van; márpedig az ember veszedelmes fegyverekkel
születik, amelyek arra szolgálnak, hogy ésszel és erénnyel éljen, de éppen ezeket
lehet az ellenétes célokra is legjobban felhasználni. S így az ember erény híján a
legelvetemültebb s legvadabb, s a nemi élvezetben és evésben a legaljasabb lény.
Viszont az igazságosság az állami életben gyökerezik, mert a jog nem más, mint
az állami közösség rendje; márpedig a jog szabja meg az igazságot. [2. 1253a]
§ — Arisztotelész: Po/izika. Fordította Szabó Miklós, Gondolat Kiadó, Budapest, 1969.
205