Page 198 [198]
ETIKA: , AZ ALKALOM HIÁNYA"?
nem létező Klütaimnesztra megcsalta és meggyilkolta a tragédiában szereplő
Agamemnónt, míg arról a hús-vér asszonyról, aki ma a bíróság előtt állt, nem
tudhatjuk biztosan, hogy megcsalta és megölte-e a férjét, vagy nem.
Hippokratész: Kezdem már sejteni, hogy hová vezeted a beszélgetést. De
jobb, ha te magad megmondod, hogy mi a tanulság mindebből.
Szókratész: Úgy érzem, Hippokratészem, hogy itt is ugyanarról van szó,
mint amire a matematikával kapcsolatban jutottunk. A nem létező, csak
elgondolt emberekről, a tragédia szereplőiről sokkal biztosabbat tudhatunk,
mint a létező, élő emberekről. Hiszen amikor azt állítjuk, hogy Klütaim¬
nesztra bűnös volt, ezzel csak azt mondjuk, hogy az a Klütaimnesztra volt
bűnös, akit a költő elgondolt és megírt, mert hiszen ez abból, amit írt, vilá¬
gosan kitűnik. Nagyon hasonlít ez ahhoz, hogy arról a téglalapról, amiről a
matematikusok beszélnek, biztosan tudhatjuk, hogy átlói egyenlő hosszúak,
hiszen ez világosan következik abból, ahogyan a matematikusok a téglalapot
elgondolják és meghatározzák.
Hippokratész: Azt mondod tehát, Szókratészem, hogy az a megállapítá¬
sunk, hogy a matematikusok a vizsgálataik tárgyát képező, a valóságban nem
létező, csak elgondolt dolgokról sokkal biztosabb tudással rendelkeznek,
mint a természet vizsgálói a létező dolgokról, valóban helytálló, bármilyen
meglepően is hangzik, sőt, ha jobban utánagondolunk, nem is olyan megle¬
pő, hanem nagyon is természetes dolog? A matematika tárgyát képező, nem
létező, csak elgondolt dolgokról éppen azért tudhatjuk a teljes igazságot,
mert nem léteznek, illetve csak annyiban léteznek, amennyiben a mate¬
matikusok kigondolták őket, és éppen azért pontosan olyanok, amilyennek
elképzelték őket, szemben a valóban létező dolgokkal, amelyek különböznek
a róluk általunk alkotott képtől.
Szókratész: Ie mondod, Hippokratészem, mégpedig nagyon világosan
fejezted ki magad.
Hippokratész: Hálás vagyok neked, Szókratész, hogy erre rávezettél.
Most már nemcsak azt látom, hogy Theaitetosznak teljesen igaza volt, ami¬
kor azt mondta nekem, hogy ha biztos tudásra törekszem, olyanra, ami nem¬
csak, hogy tartalmaz valami igazságot, hanem maga a színtiszta igazság,
akkor a matematikával kell, hogy foglalkozzam. Most már azt is értem,
hogy mi teszi a matematikát csalhatatlanná. De ha eddig türelemmel voltál
irántam, ne hagyjál még magamra, mert dilemmám még ezzel egyáltalán
nincsen megoldva. Sőt, úgy érzem, hogy a leglényegesebb kérdésről még
nem is beszéltünk.
Szókratész: Mondd hát, Hippokratészem, mi az a kérdés?
Hippokratész: Emlékezz vissza, Szókratészem, hogy én azzal jöttem hoz¬
zád, hogy megkérjelek: segíts eldöntenem, hogy Theodórosz tanítványává
szegődjem-e. Erre te rávezettél arra, hogy megértsem, mivel foglalkozik a
196