Oldal 196 [196]
ETIKA: , AZ ALKALOM HIÁNYA"?
semmi különbség köztük nincsen. Hasonlóképpen egyenlők az egyenlőszá¬
rú háromszögnek az alapon fekvő szögei. Még azt is mondotta, hogy mint
Hérakleitosz megmutatta, minden, ami van, változik, biztosat azonban csak
arról tudhatunk, ami változatlan, mint például a páros meg a páratlan, a kör
meg az egyenes.
Szókratész: Ennyi példa elég is lesz. Engem is meggyőzött Theaitetosz,
hogy a matematikában egész biztos tudást szerezhetünk a dolgokról, el¬
lentétben a mindennapi élettel vagy más tudományokkal. Próbáljuk meg
azonban most összefoglalni, hogy mire jutottunk. Ugy tűnik tehát, hogy
a matematika nem létező dolgokkal foglalkozik, és ezekről vitathatatlan
igazságokat képes megállapítani. Nemde így lehetne összefoglalni azt, amit
eddig sikerült körültekintő és alapos megfontolással kiderítenünk. Vagy nem
jól foglaltam össze?
Hippokratész: Zeuszra, nagyon jól mondod.
Szókratész: Mondd hát, Hippokratészem, nem találod rejtélyesnek, hogy
ezek szerint arról, ami nem létezik, többet és biztosabbat tudunk, mint arról,
ami létezik?
Hippokratész: Ez valóban különös, és igazán nem értem, hogy ez hogyan
lehetséges. Érvelésünkben nem látok hibát, de mégis azt hiszem, hogy vala¬
hol elvétettük az okoskodást, csak azt nem tudom, hogy hol.
Szókratész: De hiszen érvelésünk minden egyes lépését nagyon alaposan
ellenőriztük, megnéztük a dolgot több oldalról is; ebben hiba nem lehet. De
várj csak, most eszembe jutott valami, ami talán segít megoldani a rejtélyt.
Hippokratész: Mondd el gyorsan, mert gyötör a bizonytalanság.
Szókratész: Ma reggel a második arkhon csarnokában jártam, ahol éppen
egy Pitthosz községbeli ács feleségét vádolták azzal, hogy megcsalta és szere¬
tője segítségével megölte férjét. Az asszony ezt váltig tagadta, és esküdözött
Artemiszre és Aphroditére, hogy soha mást nem szeretett, mint a férjét, és a
férjét rablók ölték meg. Sok tanút hallgattak ki, többen azt állították, hogy
az asszony bűnös, többen pedig azt, hogy ártatlan. Hogy mi volt valóban az
igazság, azt nem sikerült megállapítani.
Hippokratész: Nem szép tőled, Szókratész, hogy amikor már teljesen ösz¬
szezavartál, ahelyett, hogy segítenél nekem, hogy megtaláljam az igazságot,
mindenféle történetekkel traktálsz engem. Talán gúnyt akarsz űzni belőlem?
Szókratész: Ne mérgelődj, Hippokratészem, jó okom van arra, hogy erről
az asszonyról beszéljek, akiről nem sikerült megállapítani, hogy bűnös-e
vagy sem. De egyet bizonyosan állíthatunk erről az asszonyról: azt, hogy
létezik, hiszen láttam őt, saját szememmel, és nemcsak én, hanem minda¬
zok, akik ott voltak a második arkhon csarnokában. Megnevezhetek neked
közülük jó néhány szavahihető, becsületes embert, aki még álmában sem
hazudott volna soha.
194