Így szólt az Úr Noéhoz:
— Fél év múlva megnyitom az ég csatornáit és addig fog esni, míg a Földet
el nem lepi a víz. De szeretnék megmenteni néhány jó embert és minden
állatfajból egy párt, ezért építs bárkát!
Egy villámlás után a tervrajz ott feküdt a földön.
Fél év múlva elkezdett esni az eső, de az Ur legnagyobb megdöbbenésére
Noé csak ült szomorúan a kertjében, bárka sehol.
— De Nóé, hol a bárka? — kérdezte felháborodva.
— Uram, bocsásd meg nekem, de felmerült néhány igen nagy probléma.
A hajóépítéshez engedélyt kellett kérnem, mert a terveidet nem fogadta el
a Hajóépítési Hivatal Műszaki Osztálya, ezért több mérnököt is fogadnom
kellett az áttervezéshez. A szomszédom feljelentett, hogy nem a rendezési
tervben megengedett tevékenységet akarok folytatni a kertemben. Nem tud¬
tam fát szerezni, mert a fülesbagoly életterének megőrzése érdekében fakivá¬
gási tilalmat rendeltek el. Ahogy elkezdtem begyűjteni az állatokat, beperelt
egy állatvédő egyesület. A Katasztrófavédelem közölte, hogy nem építhetem
meg a bárkát, amíg nem készíttetek egy hatástanulmányt az özönvízről. Ez¬
után konfliktusba kerültem az Esélyegyenlőségi Hivatallal az ügyben, hogy
mennyi hátrányos helyzetűt viszek magammal, ill. figyelembe veszem-e a
másságot. Ennek az lett a vége, hogy lefoglalták a félkész bárkát. Most úgy
ítélem meg, Uram, hogy körülbelül még 100 év kell a bárka elkészítéséhez.
Ekkor elállt az eső, és kisütött a nap.
— Úgy döntöttél, Uram, hogy mégsem pusztítod el a Földet? — kérdezte
Noé bizakodva. |
— Nincs rá szükség — mondta az Ur. - Megoldjätok magatok!