Oldal 133 [133]
A normatív etika három irányzatáról
szabályrendszer létrehozása, amilyenre a deontologikus vagy konzekvenci¬
alista etika törekszik, valószínűleg lehetetlen. Ezzel párhuzamosan egyre
inkább megmutatkozott az is, hogy mindkét irányzat magában hordoz¬
Za a cselekvő , leértékelésének" vagy , elszemélytelenítésének" lehetőségét,"
amennyiben például a konzekvencializmus (különösen annak cselekvés-uti¬
litarista változata) olyan magatartást is előírhat, amivel a cselekvő nem fel¬
tétlenül tud azonosulni, míg a kantiánus megközelítés azt követeli meg,
hogy erkölcsi döntéshozatalkor az egyén függetlenítse magát az őt körülvevő
világtól, személyes preferenciáitól, vágyaitól és érzelmeitől.
A deontologikus és a konzekvencialista irányzatok hiányosságaira két
eltérő válasz született. Néhány ,,antiteoretikus”, mint példäul Bernard Wil¬
liams, egyfajta szkeptikus, az átfogó erkölcsi elméleteket elutasító álláspontra
helyezkedett." A másik reakció az erényetikai megközelítés újjáéledése volt.
Ennek az irányzatnak a gyökerei a görög filozófiáig, különösen Ariszto¬
teleszig (i. e. 384-322) nyülnak vissza.°® Az erenyeknek a felvilägosodäs
kezdeteig fontos szerep jutott az etikai gondolkodäsban, azonban ezt köve¬
tően fokozatosan háttérbe szorultak. Az erényetika ujjaéledését Elizabeth
Anscombe (1919-2001) „Modern erkölcsfilozöfia” cimü, 1958-ban publikált
tanulmänyähoz szoktäk kötni, amiben Anscombe, Arisztotelesztöl inspiral¬
va, olyan fogalmak üjrafelfedezésére 6sztônzi a kortärs morälfilozéfusokat,
mint az erény, a jellem vagy a kiteljesedés (//ourishing)."
Az erényetikai irányzatok általános jellemzői
Anscombe cikkét követően több eltérő erényetikai irányzatot is kidolgoztak,
amelyeket célszerű — a köztük meglévő jelentős különbségek miatt — a másik
két normatív etikai irányzattal szembeállítva jellemezni."
(1 Az erényetika alapvetően a cselekvő személy jellemére fókuszál, míg
a deontikus vagy konzekvencialista irányzatok cselekvésközpontúak, vagyis
elsősorban a helyes cselekvés szabályait igyekeznek meghatározni. A cse¬
lekvő személy jellemének középpontba kerülésével a hangsúly a , mit helyes
tenni?" kérdéséről áttevődik a , milyen az erényes jellem?" kérdésére.
66 Slote 1992, 3-22.
87 Uo. 179.
8 Hursthouse — Pettigrove, 2018.
6 Anscombe 1981, 648.
A , klasszikus" eudaimonikus irányzatok mellett kiemelhető a Michael Slote nevéhez kap¬
csoléd6 ,,cselekvéalapu” (agent-based) erényetika. A feminista szerzők által kidolgozott
gondoskodásetika (ezbics of care) szintén az erényetika egy változatának tekinthető, bár
vannak, akik tagadják a kettő közötti kapcsolatot. Lásd pl. Noddings 1995, 25. A külön¬
böző erényetikai irányzatokhoz lásd pl. Foot 1978; Slote 1992; 2001; Hursthouse 2011;
Swanton 2003.
131