Tágabb értelemben az etika három részre: deskriptív etikára, normatív etikára
és az ún. metaetikára osztható.? A deskriptív etika az erkölcshöz empirikus
módon közelít, vizsgálatának tárgyát a társadalmon belül ténylegesen érvé¬
nyesülő erkölcsi normák alkotják. Leíró jellege miatt a deskriptív etikával
rendszerint nem morálfilozófusok, hanem például társadalomtörténészek,
szociológusok, antropológusok vagy pszichológusok foglalkoznak; a filozófia
hagyományos eszköztárából hiányoznak az olyan empirikus kutatási mód¬
szerek, amelyek az erkölcsszociológia vagy az erkölcspszichológia számára
adottak." Szűkebb értelemben az etika a filozófia egyik ágával, a morálfi¬
lozófiával azonosítható, ami alapvetően a normatív etikát és a metaetikát
foglalja magába. A normatív (előíró) etika a deskriptív etikával szemben nem
a fennálló erkölcsi normák leíró vizsgálatával, hanem az erkölcsi helyesség
problémájával foglalkozik, és a helyes cselekvés , mikéntjére", vagyis arra az
alapvető kérdésre keresi a választ, hogy hogyan ke// helyesen cselekedni egy
adott helyzetben.! A metaetika nem normatív jellegű," vagyis nem a helyes
cselekvés szabályainak meghatározásával foglalkozik, hanem az alapvető er¬
kölcsi fogalmak elemzésére, azok forrásának, sajátosságainak, mibenlétének
feltárására vállalkozik. A metaetika mint erkölcsről folytatott , metadiskurzus"
az erkölcs alapkérdéseire, például az erkölcsi , jó", , rossz", , helyes" vagy , hely¬
telen" jelentésére és jellegzetességeire kérdez rá. Egyesek szerint a szűkebb
értelemben vett, , filozófiai" etikához sorolható az alkalmazott etika is, ami
lényegében a normatív etikai szabályok gyakorlati alkalmazását jelenti olyan
konkrét erkölcsi dilemmákra és kérdésekre, amelyek rendszerint valamilyen