Oldal 120 [120]
BIRHER NÁNDOR
egy másik fajta kommunikáció is?" Mindez pedig csak úgy lehetséges, hogy
mindkét kommunikáció célja az ember (és nem a szerepei) érdeke.3 Önma¬
gában az egyes alrendszerek szerepeket erőltetnek az egyénre és a közösségre
egyaránt. Pontosan ezért van szükség arra, hogy a különböző alrendszerek
(mégiscsak létező) kommunikációja rávilágítson arra, ami a szerepek mögött
van. Talän pontosan ennek a kommunikációnak lehet a lényegi hordozója az
erkölcs.
Bibó István értelmezése szerint az
,: . Abszolút etikai értékek tehát a szubjektív erkölcsi élményeken, majd a re¬
latív érvényességű, objektiválódott erkölcsi szabályokon keresztül hatolnak
be a jogba, s adják annak etikai tartalmát. Bibó felfogásában ezért a jog nem
bír saját a priori értékkel, hanem csupán funkcionalitásában válik értékessé,
amennyiben az erkölcsi szabályok által közvetített etikai értékeket hatékonyan
képes érvényesíteni. A jog értékelésének alapja így a hatékonyság aspektu¬
sa lesz, ami azonban — összefüggésben az objektivációknak a közösség lelki
egyensúlyának fenntartásában játszott szerepével — éppen az egyéni morális
élmények szintjén válik smérhetővéc. A jog tehát a maga igazolását az elsőd¬
leges erkölcsi tapasztalatokból nyeri."
Mindez rendkívül érdekes vizsgálati terület az állam és az egyén viszonyá¬
ban, a jog alrendszeréből kiindulva, különösen ha figyelembe vesszük, hogy
Bibó elmélete pontosan az ellenkezője annak a rendszerelméletnek, amivel
Luhmann a multikulturális társadalmat kívánta megalapozni. Pontosabban
Bibó az erkölcsöt nem patológiás diszfunkcióként, hanem a kommunikációt
lehetővé tevő szükségszerűségként fogta fel. |
Napjainkra a kérdés ismételten időszerűvé vált. Atalakult a társadalmi
szerveződés, hiszen a kommunikáció egy nemzetek feletti globális tudo¬
mányos és kereskedelmi világot hozott létre. Ennek a szabályozása új kihí¬
vásokat jelent. Hogy ezeket a kihívásokat jobban meg tudjuk érteni, illetve
képesek legyünk a kihívásokból fakadó kockázatok kezelésére, két irányba
kell lépéseket tennünk: meg kell vizsgálni azokat az alapokat, amelyekre a
múltban (történelemben) a társadalom épült. A másik irány a jövőbe mutat:
3 , Az etikai megítélés nem jogilag transzcendens értékelése jogi tényeknek, hanem oly
normatív tényező, mely elevenen részt vesz abban, hogy bizonyos tények jogi tényekké
válnak-e vagy sem. Nem a jogi érvényesség kivirágzott, magasrendű formáit támadja
vagy erősíti meg, hanem annak elsődleges jogi élményekbe ágyazott gyökereit vágja el,
vagy tartja életben." Bibó I.: Jogerő, jogi tévedhetetlenség, szuverenitás. In Az államba¬
talmak elválasztása. Bibó István munkái 1. Argumentum - Bibö István Szellemi Műhely,
Budapest, 270.
4 H. Szilágyi István: Etika, erkölcs és jog Bibó István bölcseletében. 70//e Lege, 3 (1) 2013,
8. http://tollelege.elte.hu/sites/default/files/articles/hszilagyiveg.zsa_.pdf
118