Seite 119 [119]
Az ember és a normák
ge magát az egész embert és nem annak társadalmi szerepét helyezi előtérbe.
Éppen emiatt az erkölcs megjelenése konfliktusos lehet. Az átfogó társadal¬
mi erkölcs egy olyan valóságban, amelyik a környezetben működő zárt al¬
rendszerek világa, aligha lehetséges. Sőt, mint láttuk, akár még kifejezetten
veszélyes is lehet, hiszen olyan kódokat visz be virusként” az alrendszerbe,
amelyek nem annak sajátjai.
Luhmann egy olyan világtársadalmat képzel el, amelyben az alrendsze¬
rek szerepei megemésztik az egyes csoportok erkölcsi vívmányait. Nincs
és nem is lehet eszerint az elmélet szerint például családi, nemzeti, vallási
fogalmakhoz kapcsolódó átfogó erkölcs. Talán akkor lehet csak visszautalni
az erkölcsre, ha az alrendszer diszfunkciót mutat (például elfogult a bíró a
jog alrendszerében). Bár ezt a kérdést is inkább magának a jognak kellene
kezelnie.
Luhmann-nak igaza van abban, hogy az egyes alrendszereket el kell vá¬
lasztani egymástól. Azt viszont már nem tudjuk elfogadni, hogy az erkölcs
ne tudna egy önálló rendszert képezni, ami nemcsak egy társadalmi funkció,
hanem megérthető, logikus, a közösség egészének túlélését szolgáló elv. Az
erkölcs is kódolt kommunikációt jelent, azonban a horizontja jóval nagyobb
egy egyszerű társadalmi szerepnél, mivel a jó és rossz kategóriái az egész
emberi egzisztenciát, annak egyéni és közösségi vonatkozásaiban is egyaránt
érintik.
Nagyon nagy veszélyt rejt magában, ha magát az embert kizárólag a tár¬
sadalmi szerepei mentén akarjuk értelmezni. Az ember maga (egyéni és
közösségi létében) az, aki ugyan részt vesz az alrendszerek által kódolt szere¬
pekben, azonban a szerepek nem vehetik el az ember erkölcsi a priori adott¬
ságait és a szerepeitől független morális felelősségét. Elengedhetetlen tehát
az erkölcs más alrendszerektől elválasztott elemzése, azonban ezzel együtt
elengedhetetlen az ember mint egyéni és közösségi létező társadalmi szere¬
pein túlmutató középpontba helyezése is. Az ember lényegének megértése
és tisztelete nélkül nem lehet hosszú távon működő alrendszereket építeni.
Amennyiben az alrendszerek működésének mérhetőségére helyezzük
a hangsúlyt, elveszítjük annak lehetőségét, hogy magát az embert mint a
mérhetőségen túlmutatót lássuk. Önmagában nem segít ezen az sem, ha a
moralitás vagy erkölcs ápolását megpróbáljuk az alkotmányra vagy az alkot¬
mánybírókra bízni. Az erkölcs és a morál fogalmai ugyanis különböznek a
jog fogalmaitól. A jog annyiban erkölcsös, amennyiben erkölcsösek a jogal¬
kotók és jogalkalmazók.
Mit kezdhetünk mégis a jogban megjelenő erkölcsi tartalmú fogalmak¬
kal? Azokat csak mint , rendszerhibákat", , fertőzéseket" kell kezelnünk,
vagy el kell fogadni azt, hogy a jog kommunikációs terében megjelenik
22 Anzenbacher: i. m. 33.
117