Oldal 111 [111]
BIRHER NÁNDOR
eee
AZ EMBER ÉS A NORMÁK
Az ember szabályok szerint rendezi be életét, nem tud szabályok nélkül élni.
Az egyik leglényegesebb , evolúciós előnye", hogy képes az osztozkodásra; akár
jó szándékból, akár irigységből, de igazságos elosztásra törekszik. Az igazsá¬
gosságot pedig szabályokban próbálja rögzíteni. Tévedés lenne azonban azt
gondolni, hogy tisztán a jog eszközével biztosítható az ember ezen , evolúciós
előnye".! Valójában az igazságosság sokkal mélyebben gyökeredzik: az egész
embert mint örökkévaló létezőt érinti, és szoros kapcsolatban van az áldo¬
zatvállalás, más néven a szeretet kérdésével is. Az igazságosság ugyanis nem
tisztán formális (eljárási) kérdés, hanem az egész ember teljes egzisztenciája.
Ezért létezhet az , igaz ember" fogalma.
Közösség és egyén
A közjó és a magánjó kérdése az antik filozófiai hagyományban nem választ¬
ható el egymástól. Platón világosan megfogalmazza az A/lam című munká¬
jában, hogy az egyén csak másokkal együtt boldogulhat, az igazságosság
kérdését a közösség együttműködése során az államban tanulmányozhatjuk
a leghatékonyabban. Ezt a gondolatot erősíti meg Platón tanítványa, Arisz¬
totelész is, aki már valamivel gyakorlatiasabban közelít a kérdéshez.
,Minthogy minden városállamban egy bizonyos fajta közösséget ismerhetünk
fel, s minden közösség nyilván valami közjó megvalósítására alakult [...] a
legfőbb jó elérésére elsősorban mégis az a legfelsőbbrendű közösség törek¬
szik, amely a többit mind magában foglalja. Ez pedig az, amit városállamnak
nevezünk, vagyis az állami közösség."
,Aki erőszakkal keresi igazát, olyan, mint a herélt, aki az érintetlen lányt meg akarja
erőszakolni." Sir 20,4.
? — Arisztotelész: Politika. Fordította Szabó Miklós, Gondolat Kiadó, Budapest, 1969. I.
1252, 5.
109