Oldal 104 [104]
OCR
SZMODIS JENŐ kapcsolataival, amelyek az ember humánetológiai sajátosságait figyelembe véve pedig megadhatók volnának. À jog pszichologikus megközelítése (skandináv és amerikai jogi realizmus) leginkább a jogászi gondolkodásra és a bírói szerepre összpontosít, de viszonylag keveset mond a jog címzettjeinek, a ,jogalanyok"-nak a mozgatóiról és motivációiról. Nem veszi továbbá tekintetbe, hogy néhány alapvető jogintézmény nem pusztán a szabályozás tárgya és eredménye, hanem azok egyúttal természeti jelensegeken alapulö tenyek.?? A kulturális megközelítés, az összehasonlító jogi kultúrák irányzata — noha egy viszonylag tágabb körű szellemi jelenség, nevezetesen a kultúra kontextusában szemléli a jogot és fedi fel viszonylagos esez/egességét — feltétlenül igényel egy olyan kiegészítő megközelítést is, amely az egyes jogrendszerek nem esetleges, hanem szükségképpen közös vonásait is képes feltárni. Ebben pedig a jog humánetológiai megközelítése igencsak nagy segítséget nyújthat. Ezen a helyen is hangsúlyozni szükséges, hogy a jog ugyan kulturális jelenség, ám a kultúra evolúciós jelenség, mégpedig számos etológiai-humánetológiai mozzanattal. Így tehát aligha kerülhető meg a jog humánetológiai alapjainak vizsgálata. Az emberi gondolkodás rendelkezik bizonyos a ériori tartalmakkal.? Ezek a tartalmak —- de legalábbis ezek közül számos — meghatározza a jog jelenségét és a jogi gondolkodást is, ebből következően a jog vizsgálata szempontjából igencsak fontosak. Ezeket az a priori tartalmakat azonban kevéssé célszerű találomra vagy ideologikus alapon megjelölni. Kiválasztásuk alapvetően az etológia, a humánetológia feladata, noha kövezkezményeik levonását az egyes szaktudományoknak kell elvégezniük. A természetjog nagy érdeme, hogy a jog természetes elézményeit egyältalán feltételezte és azokat feltárni igyekszik ma is. Hátránya azonban, hogy gyakorta ideologikus, vagy épp misztikus tendenciáknak enged. Elveti, vagy éppen fel sem veti az evolúciós gondolatot, sokszor abból az axiomatikus premisszából kiindulva, hogy ,az ember más", mint a természet. Igen gyakran egy meghatározott történelmi, társadalmi, kulturális szituációban kialakult kategória- és eszmerendszer alapján tulajdonít elidegeníthetetlen jogokat az embernek, és ezeket a jogokat a természetbe vetíti, ahelyett hogy a természet valós jelenségeiből (pl. a humánetológiai tényekből) vezezné Ze e jogokat." A jog humánetológiai megközelítése egy olyan — Prugberger Tamás kifejezésével élve — demisztifikált természetjognak vetheti meg tehát az alapjait, amelynek a hazai irodalomban is léteznek hagyományai. Somló Bódog igen árnyalt, nem tisztán jogpozitivista megfogalmazásaiban éppúgy tetten érhet92 Hägerström 1927, 1929; 1941; Olivecrona 1939; Ross 1958. % V6. Bereczkei 2008. 27, Vo. A fabula rasa vs. a priori tudattartalmak körüli filozófiai vitákkal. Ld. Locke 1979; Kant 1981. 4 Vö. Ross 1958, 259.; Wesel 1984, 72-73. 102
