Oldal 102 [102]
SZMODIS JENŐ
dorf a természetjogot isteni eredetűnek tekinti, annak felfedésében mégsem
a kinyilatkoztatást, hanem az észt véli alapvető fontosságúnak. Pufendorf
jelentősége a társadalmi szerződés elméletek vonatkozásában leginkább talán
az (bár kortársaitól eltérően nála a társadalmi szerződés eszméje nem volt
hangsúlyos elem), hogy Grotius gondolatait továbbfejtve nyomatékosan hívta
fel a figyelmet arra, hogy az önzéstől sem mentes ember még természetes
állapotában is készségez mutat közösségek szervezésére.
Így aztán Rousseau a társadalmi szerződést olyanként fogja fel, ami hall¬
gatólagosan jött létre az emberek között." Ö már távolodni látszik a raciona¬
lizmus eszméitől, és a romantika nagy századának előlegezéseként különös
jelentőséget tulajdonít az érzelmeknek és a szívnek.
Valamennyi társadalmi szerződés elmélet — és ez alól teljesen még Groti¬
usé sem kivétel — abból a feltételezésből indul ki, hogy akár a formális, akár
pedig a hallgatólagos szerződést egyének hozzák létre. A humánetológia
megállapításai szerint a társadalmak megszerveződése alapvetően ösztönök
és hajlamok mentén történik. A hajlamok és az ösztönök azonban elsősorban
a fajt jellemzik, és csupán másodsorban az egyént.
A parancselméletek a jogot többnyire olyan hatalom parancsaként értelme¬
zik, amely szokásszerűen nem engedelmeskedik más hasonló személynek."
Ezek az elméletek a jog fogalma és természete tekintetében a Mazalom és az
engedelmeskedés kategóriáinak ugyan nagy jelentőséget tulajdonítottak, azon¬
ban meglehetős homályban tartották mind a /azalom eredetét és természetét,
mind pedig az engedelmeskedés okát. A parancselméletek így óhatatlanul azt
sugallták, hogy a jog merőben Jazalmi jelenség, és hogy a parancsot leg¬
inkább a hatalom által kilátásba helyezett és fizikailag is megvalósítható
szankció emeli joggá. E felfogásnak azonban igencsak ellentmond az ember
ösztönös utánzási és szabálykövetési készsége, valamint az a körülmény, hogy
az embernek még azokban a helyzetekben is igen alacsony szintű a parancs¬
megtagadási készsége, amelyekben pedig a parancsmegtagadás esetére sem¬
minemű hátrányos következmény nem fenyeget." A hatalom természetének
és eredetének tisztäzäsakor nem tekinthetünk tehät el az engedelmeskedök
tulajdonságaitól és késztetéseitől. Az ösztönös szabälykövetesi keszseg és az
altruizmus, valamint a szubmisszió igen kérdésessé teszi, hogy a lefektetett
szabálynak való engedelmesség csupán akkor következik be, ha azt kifeje¬
zetten hatalmi parancs formájában adták ki.
A humánetológiai aspektus az ún. elismerési elméleteket is tovább finomítja
a természetes rangsor jelenségével, egyúttal megvilágítja az elismerés evolúciós,
nem tudatos természetét. Am a humánetológia számos megállapítása jelen¬
t6s kôvetkezményekkel jâr a jogpozitivizmusra nézve is. À jogpozitivizmus
#8 Rousseau 1978.
8 Austin 1966.
°° Ld. a Milgram-féle kisérletet (Milgram 1974).
100