Oldal 101 [101]
Az erkölcs néhány jogi, filozófiai és etológiai aspektusáról
Már Grotius is megkülönböztette a fermészetjogot és a pozitív jogot, mi¬
közben az előbbit bizonyos mértékig relativizálta is.? Szerinte ugyanis a
természetjog bizonyos része a fársadalmi viszonyoktól függ.? Természetjoga
egyuttal racionalista volt, hiszen számára a természetjog az arra vonatkozó
ítélet, hogy valamely cselekedet az , értelmes természettel" megegyezik-e.
Nála az emberiség — kezdeti stádiumában — független egyedekből állt, majd
megjelent a zulajdon és az azért folytatott küzdelem, amelyet azonban a szer¬
ződés útján kialakult rend és az állam létrejötte követett. Grotius tehát Hob¬
besszal ellentétben az értelmet, a szerződést a civilizációt megelőző, sőt azokat
teremtő entitásnak gondolta el. Jelentős továbbá az ember zársulási ösztönéről
vallott nézete, amely voltaképpen megelőlegezte az ember szociábilitásáról
szóló humánetológiai megállapításokat.
Locke — ahogy Grotius is — vitatja Hobbes azon nézetét, hogy az embe¬
riség természetes állapota a , bellum omnium contra omnes", és hogy , homo
homini lupus est”.% Az államot azonban Locke is egyfajta szerződésből látja
következni. Szerinte az emberiség hajnalán viszonylagos béke és egyenlőség
honolt, és az egyenlők szerződése teremtette meg az államot, amelynek legfőbb
célja az emberi szabadság biztosítása. Locke tehát Rousseau későbbi gondo¬
lataihoz" hasonlóan az emberi lét államot megelőző, természetes állapotát
valamilyen id-i//ikus helyzetnek fogja fel, ám az állam létrejöttében — szemben
Rousseau-val — új lehetőséget lát.
Locke kortársa, Pufendorf finomítja Hobbes sötét tónusú gondolatait, és
tovább is lép Locke-on. Pufendorfnál nemhogy öldöklő harc nincs az embe¬
rek között, nem csupán egyenlők őseink, de — ahogy Grotiusnál is — egyene¬
sen társulási ösztönnel is rendelkeznek." Hobbes nyomán azonban kiemelt
figyelmet fordít az ember önfenntartással összefüggő, önző vonásaira is.
Ebből következően nála is felmerül a zermészetjog képzete, amelynek lényegét
az ember önző és zársulásra hajlamos sajátosságainak egyensúlyában látja."
Felfogása, amely a másik ember érdekeinek (utilitás) figyelembevételére int,
sok szempontból a későbbi utilitaristák gondolatait előlegezi. Noha Pufen¬
§2 Grotius 1960.
Vö. Aguinói Szent Tamás Lex aeterna (Isten bölcsességéből eredé jog), Lex naturalis
(emberi értelemmel felfogott Lex aeterna), Lex humana (voltaképp a pozitiv jog, amit az
ember a Lex naturalisra kell hogy alapozzon), valamint Lex divina (Istennek a Szentirds¬
ban kinyilatkoztatott törvenye) kategöriäival. Toväbbä azzal a „jelenseghärmassäggal”,
amely 1) az ember Mumánetológiai sajátosságaiból, 2) egy adott ku/zúra által kódolt erkölcsi
ideálból, valamint 3) az utóbbival sajátos kapcsolatban álló bozizív jog rendszeréből áll.
84 Locke 1967; vö. Locke 1986.
5 Rousseau 1978.
86 Pufendorf 1967; 1991.
Pufendorf ma is aktuális természetjoga tehát elkerüli az egyoldalúságnak azokat a veszé¬
lyeit, amelyekbe — mint korábban jeleztük — egyaránt beleesik mind a szocialista-kom¬
munista, mind pedig a liberális-kapitalista társadalomideológia.
99