Oldal 100 [100]
OCR
SZMODIS JENŐ természetesen más kérdés, hogy ez az elfogadás milyen módon, az igencsak indoktrinálható és utánzásra önmagában is hajlamos ember milyen mértékű befolyásolásán keresztül alakul ki. Egyes jogelméleti nézetek humánetológiai vonatkozásai A következőkben - természetesen a teljesség igénye nélkül — néhány jogelméleti irányzatot veszünk szemügyre abból a szempontból, hogy azok lényegi állításai milyen viszonyban állnak az ember azon tulajdonságaival és sajátosságaival, amelyeket a humánetológia az elmúlt évtizedekben megfigyelések és kísérletek útján feltárt. Erre vonatkozóan jogfilozófusokat megszégyenítő jogelméleti problémaérzékenységgel már az etológus Csányi Vilmos is bizonyos adalékokkal szolgált. A társadalmi szerződés elméletek azon hipotézisét bírálva, hogy az agreszszív és brutális vademberek összefogásából, valamiféle szerződéséből indult volna ki a társadalom fejlődése és az állam kialakulása, Csányi megállapítja, hogy mindennek ellentmond az evolúciós biológia által kellően tisztázott azon körülmény, hogy az ember előde már az emberré válást megelőzően is nagyobb létszámú, összetartó és együttműködő csoportokban, közösségekben élt." Kifejezetten Hobbes Leviazánjának" gondolatait kritizálva kijelenti, hogy a ,társadalmi szerződés" nem azért jött létre, mert fajunk , fene módon racionális"," hanem éppen e/lenkezőleg: azért mutatunk némi racionalitást, mert genetikai jellegzetességeink sajátos szociábilitásra késztetnek minket. Tehát nem a , társadalmi szerződés" volt az ok, az agresszivitás csökkenése pedig az okozat, hanem pontosan az ember agresszivitás csökkenése tett lehetővé mindenféle olyan egyezkedési viselkedést, amelyek vonatkozásában egyáltalán racionalitásról lehet beszélni. Mindehhez azt tehetjük hozzá, hogy a társadalmi szerződés elméletek általában úgy vélik, hogy e szerződés alapvetően mellérendelt felek racionális, tehat tudatos aktusaként jon létre. Ezzel szemben az ember esetében igen hamar és szinte önkéntelenül kialakulnak a dominanciahierarchia alá-fölé rendeltségi viszonyai, másfelől — mint láttuk — a szabálykövetés az ember genetikai tulajdonsága, nem pedig értelmi elhatározáson alapuló jellegzetessége. Mindehhez továbbá az a körülmény is figyelembe veendő, hogy az ember igen könnyen hajlandó követni az alapvetően irracionális szabályokat is. 7 Csänyi 2007. 31. #0 Hobbes 1970. §1 Csänyi 2007. 101. 98
