Oldal 97 [97]
OCR
Az erkölcs néhány jogi, filozófiai és etológiai aspektusáról tanítványa, Alfred Adler" is kimutatta, sőt éppen egykori mestere libidó-központú teóriájának korlátozásaként, negligálásaként. Jung aztán egyfajta közvetítő álláspontra helyezkedve kidolgozta saját beállítódásmodelljét, nem vitatva azonban, hogy egyazon személyben a különböző késztetések és motívumok küzdelme is lejátszódhat. Ilyen előzmények után, évtizedekkel később Archer különös érzékletességgel mutatott rá a dominanciaharcok természetére, kimutatva azt is, hogy a vezetői rang nem elválasztható egyfajta sikeres döntőbírói funkciótól, agyengébbek támogatójának szerepétől." Hogy mindez már a csimpánzcsoportokban is tetten érhető, arra a korábbiak során már utaltunk. Jól látszik azonban az is, hogy az igazságszolgáltató funkcié — noha konkrét formdit tekintve kulturdlis meghatarozottsagu — lényegét tekintve azonban evoliciés eredetü. Alapjät tobbek között alighanem , bírói" oldalról a rangsor előnyös pozíciójának elfoglalása, a küzdők, a vitázók oldaláról pedig az alávetésre vonatkozó bizonyos hajlam, valamint a nyílt konfliktusok minimalizálása irányába ható agressziócsökkenés adja. Ahhoz azonban, hogy ne csupán békésen egymás mellett élő emberek csoportjai, hanem tartósan együttműködni kész egyének valóságos társadalma alakulhasson ki, olyan további tulajdonságokra van szükség, mint a konstrukciós készség és az azzal szorosan összefüggő szabálykövetés. A szabály ugyanis maga is egyfajta konstrukció. Kiterjesztő értelmezéssel a konstrukció viszonylag kezdetleges formáinak foghatjuk fel az eszközkészítésnek bizonyos - a főemlős fajok egyedeinél az utóbbi évtizedekben megfigyelt — formáit is. Korábban már az eszközhasználazot is kizárólag az emberre jellemző tulajdonságnak tekintették, ám hamar kiderült, hogy az nem pusztán a főemlősökre, de más gerincesekre, többek között néhány fejlettebb madárfajra is jellemző. Ezután sokan az eszközkészítést vélték az ember és az állatvilág határkövének. Ettől megkülönböztetendők a — minden bizonnyal genetikailag kódolt — olyan mozgássorok, mint pl. a fészeképítés. Bizonyos főemlős fajok egyedeinél azonban megfigyelték az eszközhasználatnak olyan formáit is, amelyek a felhasznált tárgy előzetes megváltoztazását igényelték. Az emberre azonban az a különösen jellemző, hogy az őt körülvevő tárgyakkal kapcsolatosan szinte önkéntelenül ún. másodlagos reprezentációk jelennek meg. Ez azt jelenti, hogy a megpillantott tárgy egyfelől elsődleges reprezentációként önmagát jelenti, másfelől azonban másodlagos reprezentációban egy zovábbi tárgyat is, ami készülhet belőle." Hogy e tulajdonsággal mennyiben függ össze az a (szinte minden kultúrában előforduló) jelenség, hogy a felhőket vagy más természeti jelenséget (pl. sziklákat, fákat) szemlélő ember minden különösebb haszon és további cselekvési szándék nélkül e tárgyakban önkéntelenül is felismer más jelenségeket, csupán találgatni lehet. 65 Adler 1996. 66 Archer 1992. §7 Csänyi 2007, 177-179. 95
