Oldal 97 [97]
Az erkölcs néhány jogi, filozófiai és etológiai aspektusáról
tanítványa, Alfred Adler" is kimutatta, sőt éppen egykori mestere libi¬
dó-központú teóriájának korlátozásaként, negligálásaként. Jung aztán egy¬
fajta közvetítő álláspontra helyezkedve kidolgozta saját beállítódásmodelljét,
nem vitatva azonban, hogy egyazon személyben a különböző késztetések és
motívumok küzdelme is lejátszódhat. Ilyen előzmények után, évtizedekkel
később Archer különös érzékletességgel mutatott rá a dominanciaharcok
természetére, kimutatva azt is, hogy a vezetői rang nem elválasztható egy¬
fajta sikeres döntőbírói funkciótól, agyengébbek támogatójának szerepétől."
Hogy mindez már a csimpánzcsoportokban is tetten érhető, arra a korábbiak
során már utaltunk. Jól látszik azonban az is, hogy az igazságszolgáltató funk¬
cié — noha konkrét formdit tekintve kulturdlis meghatarozottsagu — lényegét
tekintve azonban evoliciés eredetü. Alapjät tobbek között alighanem , bírói"
oldalról a rangsor előnyös pozíciójának elfoglalása, a küzdők, a vitázók olda¬
láról pedig az alávetésre vonatkozó bizonyos hajlam, valamint a nyílt konflik¬
tusok minimalizálása irányába ható agressziócsökkenés adja.
Ahhoz azonban, hogy ne csupán békésen egymás mellett élő emberek
csoportjai, hanem tartósan együttműködni kész egyének valóságos társa¬
dalma alakulhasson ki, olyan további tulajdonságokra van szükség, mint a
konstrukciós készség és az azzal szorosan összefüggő szabálykövetés. A szabály
ugyanis maga is egyfajta konstrukció. Kiterjesztő értelmezéssel a konst¬
rukció viszonylag kezdetleges formáinak foghatjuk fel az eszközkészítésnek
bizonyos - a főemlős fajok egyedeinél az utóbbi évtizedekben megfigyelt
— formáit is. Korábban már az eszközhasználazot is kizárólag az emberre jel¬
lemző tulajdonságnak tekintették, ám hamar kiderült, hogy az nem pusztán
a főemlősökre, de más gerincesekre, többek között néhány fejlettebb ma¬
dárfajra is jellemző. Ezután sokan az eszközkészítést vélték az ember és az
állatvilág határkövének. Ettől megkülönböztetendők a — minden bizonnyal
genetikailag kódolt — olyan mozgássorok, mint pl. a fészeképítés. Bizonyos
főemlős fajok egyedeinél azonban megfigyelték az eszközhasználatnak olyan
formáit is, amelyek a felhasznált tárgy előzetes megváltoztazását igényelték.
Az emberre azonban az a különösen jellemző, hogy az őt körülvevő tár¬
gyakkal kapcsolatosan szinte önkéntelenül ún. másodlagos reprezentációk
jelennek meg. Ez azt jelenti, hogy a megpillantott tárgy egyfelől elsődleges
reprezentációként önmagát jelenti, másfelől azonban másodlagos reprezen¬
tációban egy zovábbi tárgyat is, ami készülhet belőle." Hogy e tulajdonsággal
mennyiben függ össze az a (szinte minden kultúrában előforduló) jelenség,
hogy a felhőket vagy más természeti jelenséget (pl. sziklákat, fákat) szemlélő
ember minden különösebb haszon és további cselekvési szándék nélkül e tár¬
gyakban önkéntelenül is felismer más jelenségeket, csupán találgatni lehet.
65 Adler 1996.
66 Archer 1992.
§7 Csänyi 2007, 177-179.
95