Seite 94 [94]
SZMODIS JENŐ
állami alakulatok éppenséggel olyan organizációk, amelyek létrejöttét sokkal
inkább határozták meg evolúciós gyökerű bumánetológiai sajátosságok, mint azt
korábban valaha is sejteni lehetett.
Miközben tehát az ember rendelkezik a szövetség, sőt a szövetségek kö¬
zötti szövetségek megkötésére való készséggel, a legmélyebben benne él
egy ezzel ellentétes jelleg: a már említett saját csoport-idegen csoport meg¬
különböztetésére irányuló késztetés is. Ennek megdöbbentő példáját adja a
Sherif házaspár kísérlete," amely egy nyári táborozás során azonos adottságú
fiúkat osztott két csoportra. A csoportokon De/üli kooperációk erősödésével
egyidejűleg feszültségek támadtak a csoportok közözz, amelyekkel együtt
járt a másik csoport leértékelése, becsmérlése is. Shaw és Wong," illetve
Van Dennen" szerint a sajât csoport-idegen csoport megkülônbôztetésének
késztetése evolúciós eredetű és már a hominida csoportoknál kialakulhatott.
Mindennek szelekciós, adaptív értéke lehetett, tudniillik a csoporton belüli
altruizmus kölcsönösségére kevéssé lehetett építeni a csoportok között. Mindezt
a k&söbbiek sorän fokozhatta a kulturalis és a nyelvi ellentétekből adódó ösz¬
tönös bizalmatlanság. Ezeknek az ősi idegenkedéseknek a maradványaként
tekinti Eibl-Eibesfeld a gyermekek veleszületett félelmi reakcióját,? amely
8-24 hönapos korban mutatkozik meg az idegenekkel szemben. Le Vine
és Campbell az etnocentrikus szindróma? nevet adta annak a jelenségnek,
amely a zörzsön belül a vezetők tiszteletét, az áldozat dicsőségét, a kollek¬
tív értékek felsőbbségét mutatta, kifelé azonban a megbélyegzést, az idegen
erkölcsök leértékelését és a kapcsolatok minimalizálására való törekvést.
Mindennek a csoportszerveződés, a társadalmi lét és a szabálykövetés szem¬
pontjából is alapvető jelentősége van.
A csoportok közötti kapcsolatokban így kiemelt jelentőségre tehet szert
az ún. egyezkedő viselkedés, amely döntően racionális megállapodások útján
érvényesül." Az egyezség során a csoportok meg kívánják 6rizni autoné¬
miájukat, sajátos eszméiket. Csányi úgy véli, az egyezkedési viselkedés azon
csoportok között mehetett végbe sikeresen, amelyek között — esetleg, mert
régóta egymás közelében éltek — nem működött hatékonyan az idegen cso¬
portok közötti gyűlöleten alapuló szelekció. Mindezt vélhetően elősegíthet¬
ték olyan helyzetek is, amelyek közös feladatok, közös veszélyek elé állították
a különböző csoportokat. Mint ahogyan a Sherif házaspár kísérletében sze¬
replő nyári tábor csoportjai között is csupán akkor csökkentek a feszültségek,
4 Sherif — Sherif 1966.
> Shaw — Wong 1989.
51 Dennen 1999, 37-74.
52 Eibl-Eibesfeldt, 1989.
5 Levine - Campbell 1972.
> Csänyi 2007. 82.
92