Page 91 [91]
OCR
Az erkölcs néhány jogi, filozófiai és etológiai aspektusáról csoportok, a különböző zörzsek, etnikumok megszerveződése, belső integraciójának megszilárdulása során." Hogy a modernnek nevezett politika menynyiben épít az ember e modernnek kevéssé nevezhető sajátosságára ma is, jól megmutatják a nemzetközi és vallási konfliktusokról szóló napi híradások. Másfelől mindez rávilágít a liberalizmus bizonyos fokú tévedésére is, amely az igen mély, alapvetően evolúciós gyökerű nacionalizmust egyfelől XIX. századi eredetűnek, másfelől mulandónak véli. A társadalmi béke szempontjából azonban célszerűbbnek tűnik, ha — az alighanem téves vélekedések elfogadtatásának kísérlete helyett — a saját csoport preferenciájának lényegét megértjük és jelenségét szublimáljuk, mintsem fagadjuk és elfojtjuk. Utóbbinak ugyanis az árát — amint arra Freud és Jung oly sokszor figyelmeztet — drágán kell megfizetni. Ezzel szemben a tudatosítás és a szublimáció még a nemtelen anyagból is nemes eredményeket képes létrehozni." Ráadásul — mint majd látni fogjuk — az indokírinálhatóság, a rábeszélhetőség éppoly erős, bár nem oly régi humánetológiai sajátossága az embernek, mint a saját csoport—idegen csoport megkülönböztetésének készsége. Ebből következően, amikor valaki (akár a propaganda eszközeivel, akár másként) a saját csoport iránti preferenciáról igyekszik lebeszélni másokat, akkor tulajdonképp nem mást tesz, mint az ember egyik bumánetológiai sajátosságát, az indoktrinálhatóságot próbálja kijátszani a másik, egyúttal ősibb s így talán valamivel erősebb jellegzetesség ellen. Az igazi határvonalat tehát aligha a saját csoport ősi preferenciájának valósága és a saját csoport iránti érzelmi közömbösség fikciója" között célszerű meghúzni, inkább az embertelen, destruktív sovinizmus és a szublimált, konstruktív nacionalizmus között. Egy ilyen distinkcióval alighanem elkerülhetővé válik nem csupán az, hogy humánetológiai sajátosságaink konfliktusba kerüljenek, hanem e konfliktusok sokszor kiszámíthatatlan következménye is. Ám ezzel voltaképp már át is tértünk az ember fajspecifikus tulajdonságainak tárgyalására. Az ember humánetológiai tulajdonságai E helyütt természetesen nincs mód arra, hogy az ember itt felvázolandó néhány humánetológiai tulajdonságának evolúciós gyökereit, azok kialakulásának mechanizmusait, illetve adaptív vonatkozásait bemutassuk. Meg kell elégednünk azzal, hogy e tulajdonságokat megnevezzük, röviden ismertetjük és a vonatkozó szakirodalmi munkákra hivatkozzunk. Általánosságban azon36 Bereczkei 2008, 93. Igen tanulságos a kérdés szempontjából mindaz, amit Babits Mihály ír Széchenyi (konstruktív) nacionalizmusáról. Vö. Babits 1993, 126-127. Hogy e fikció létrejötte mi módon függ össze az ember egy másik, ugyancsak fajspecifikus tulajdonságával, a konstrukciós készséggel, arról még szó lesz. 89
