Oldal 88 [88]
SZMODIS JENŐ
ményezte e kérdés felvetését. A Nyugat ugyanis — keresztény hagyományai
nyomán — még a szekularizáció nagy korszakát, a XIX. századot követően
is gyakran a természettől teljesen külön entizáskénz fogja fel az embert. Ez a
szemlélet igencsak szemben áll a z@vo/-keleti vilägkeppel, amelyben a harmö¬
niának, a konfliktuskerülésnek, a világ egységéről vallott különféle felfogá¬
soknak sajátos elgondolásai alakultak ki." Nyugaton a darwini fordulat volt
az, ami segített az embert a természet, az , állatvilág részeként" felfogni, míg
a Keleten — elsősorban Indiában és Kínában - fel sem merült az ember és a
természet oly éles szembeállítása, mint a Nyugaton."
A humán tudományoknak az etológiától való bizonyos fokú fávolságtar¬
tásában persze nem pusztán az alapvetően vallási eredetű, bár mára szeku¬
larizálódott fenntartásoknak és idegenkedéseknek van szerepük, hanem az
egyes diszciplínák azon nehézkedési törvényének is, amely arra késztet, hogy a
megszokott kérdéseket — amíg csak lehet — a megszokott módon és a bevált
fogalmi készlet szerint igyekezzen megválaszolni az adott tudományterület.
Ebben is egyfajta , humánetológiai törvényszerűséget" ismerhetünk fel. Azt
nevezetesen, hogy az emberi társadalom és kultúra alapvetően a bevett gya¬
korlatok iránti bizalomra, az újításokkal szembeni bizonyos fokú egészséges
bizalmatlanságra épül." Vagy ahogy Max Planck fogalmazott egykor: az
új eszmék nem akkor győznek, amikor azok ellenfelei meggyőződnek az új
gondolatok igazságáról, hanem amikor ezek az ellenfelek lassan kihalnak.
Nagyjából így volt ez a darwini modellel, és vélhetően így lesz még sokáig
minden, a jelenségeket a megszokottól eltérően kezelő megközelítéssel is.
A főemlősök néhány , emberi" vonása
Amikor az ember bizonyos etológiai sajátosságait számba vesszük — minthogy
nincs oly éles határ az ember és az állatvilág között, mint azt hinni szeretnénk
— célszerű nem pusztán az ember fajspecifikus tulajdonságait elősorolnunk,
hanem - a már hivatkozott, Ulpianusnak tulajdonított gondolattal összhang¬
7 Glasenapp 1987; Bänhegyi 2008, 46-77.
18° Különleges ebböl a szempontböl a közép-ázsiai török-tatár népek mitolögiäja, vilägfa¬
szimbolikája, az ember égi eredetének elgondolása, amely túl azon, hogy bizonyos
elemeiben hatott a kínai mitikus képzetekre (ott az uralkodó az , Ég fia”, „san jü”), alig¬
hanem Mezopotámián, a sumer-akkád kultúrán keresztül nagy hatást gyakorolt mind
az Oszövetség népére, mind a méd-perzsa vallásra. , 4 fejlett korabeli kínai történetírás és
kultúra jóvoltából azonban többet is tudunk ezekről a korai hunokról. Kínai átírásban ugyan,
de ismerjük legrégibb uralkodójuk nevét, akit Tou-man-nak hívtak. Királyi címén »san-jü«¬
nek nevezték, és éppúgy az ség fiánakc tartották, mint a kínai császárt." (Dümmerth 1987,
42-43.) Ld. még Eliade 2002, 7-22.
A biológia és a kultúra különleges kapcsolatáról a jogi szabályozás tükrében I. McGuire
— Rehbinder 1993.
19
86