Seite 85 [85]
Az erkölcs néhány jogi, filozófiai és etológiai aspektusáról
ni az úttörő szerepet vállaló Margaret Gruter! munkásságáról, illetve nagyra
kell értékelnünk az általa alapított Gruter Institute interdiszciplináris kutató,
szervező és koordináló tevékenységét éppúgy, mint az olyan, az egyes tételes
jogi jogtudományokban is jelentős eredményeket létrehozó tudós tanárok
bátor csatlakozását egy meglehetősen új tudományterülethez, mint például
a civiljogban is maradandöt alkotö Wolfgang Fikentscheret.° A humäneto¬
lógia elmúlt évtizedekben bekövetkezett eredményei nagy magyarázóerővel
rendelkeznek az emberi £ulzúra és társadalom szerveződésének megannyi
vonatkozásában, így megítélésünk szerint ezek az eredmények immár nem
hagyhatók figyelmen kívül a jogelmélet művelése során sem.
A hagyományos nyugati jogfilozófia aligha csupán a módszereket illetően
állított fel a maga számára bizonyos korlátokat, hanem igen gyakran még
a tárgyát illetően is egyfajta ,provincializmust" tett gyakorlattá." Amikor
a jogfilozófia különböző áramlatainak képviselői a jog természetéhez és
működéséhez igyekeznek közel férkőzni, a legtöbbször — kimondva vagy ki¬
mondatlanul - általában a római jogi alapú nyugati jogrendszerek jelenségéből,
valamint az azokhoz évszázadok alatt hozzákapcsolódott nyugati jog filozofi¬
ai eszmékből indulnak ki, akár cáfolni, akár megerősíteni, akár pedig megújítani
igyekeznek azokat." E kutatások során azonban a legritkább esetben történik
arra való kifejezett utalás, hogy az egyes vizsgálódások elsősorban a nyugati
jogeszmére irányulnak illetve, hogy az euroatlanti kultúrkör jogi életére
vonatkoznak.
utóbbi, nem kevésbé jelentős szerzők hibája előbbiek bizonyos mellőzése. Sokkal inkább
a képzési rend struktúrájából és (sok szempontból helyes) alapvető konzervativizmusából
adódik az indokolt érdeklődés hiánya. A jog biológiai, evolúciós, tehát valóban természe¬
ti alapú kutatásával összefüggésben Margaret Gruter és Wolfgang Fikentscher mellett
— csupán példálózó jelleggel — többek között Kingsley R Browne, Donald Elliot, Michael
McGuire, Manfred Rehbinder, Mark Grady, Owen D. Jones, John Monahan, Terrence
Chrovat, Timothy H. Goldsmith nevét sziikséges megemliteni.
4 Gruter — Bohannan 1983; Gruter — Masters 1998; Gruter 1991.
5 Finkentscher —- McGuire 1994; Finkentscher 2009.
Kivéve természetesen az olyan — az euroatlanti kultúrkörön, illetve annak beidegződé¬
sein túltekintő — kutatásokat és irányzatokat, mint Max Weber jogszociológiáját, Bro¬
nislaw Malinowski, Karl Lewellyn, Leopold Pospisil &s követőik antropológiai ihletésű
munkáit, a szabadjogi iskolát és mindazokat a jelentős vagy a tudomány főáramának
partjainál rekedt megközelítéseket és munkákat is, amelyek a jog megértése során kellő
hangsúlyt helyeztek a jog kulturális és mélyen az ember természetében rejlő meghatáro¬
zottsägära.
7 Uditö vältozäst jelentett ebböla szempontböl a XIX. század második felétől, a XIX-XX.
szäzad fordulöjätöl kibontakozó komparatisztika megjelenése, amely azonban nem tu¬
datosította eléggé a jurisprudencia művelőiben kutatási tárgyuk (nyugati jog) és jellemző
megközelítési módszerük (fogalmi-analitikus megközelites) korlätossägät. A kezde¬
tekböl Id. Kohler 1885; a nagy dsszegzések idejébél ld. Zweigert - Kotz 1971; David,
René: 4 jelenkor nagy jogrendszerei. Összehasonlító jog. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó,
Budapest, 1977; elmélettôrténeti âttekintésként Id. Péteri 2007, 509-526.
83